Pár nappal ezelőtt olyan dolog történt velem, amit el sem akartam hinni. Írtam még korábban arról, hogy hány olyan dolog történt eddig, amit megírtam előre, aztán hamarosan be is következett. Ami most történt, azért űbereli az összes eddigi esetet.
Olvastátok a blog önbeteljesítő jóslatait és a mesémet az állatvédőről?
Pár napja egy férfi állt meg a kapunk előtt. Nem tudtam mit akar, kimentem. Aztán felbukkant egy nő is.
Azt mondják nekem, miért nem etetem rendesen a kecskét? Mert hogy rettenetesen sovány. Mennyit kérek érte, adjam el nekik, megveszik. Nagyon szíven ütött a dolog, mert tényleg igyekeztem a legjobb tudásom szerint etetni a kecskét. Az igaz, hogy legelni csak kikötve tud. De van normális helyük, ahol kapnak lucernát, abrakot, van sójuk, vizük.
Azt mondja a hölgy, hogy rendesen kéne etetni, mert hát gidája van. Mondom, ez nem a gidája, ez egy másik kecske. De biztosan fejjük. Ő látta milyen nagy a tőgye. Nem, nem fejjük, mi vagyunk azok a hülyék, akik pénzt adtak egy csont és bőr kecskéért, tejet leghamarabb jövő nyáron láthatunk tőle. de adjam el, mert miért van kikötve. És miért vannak kikötve szegények. És miért csontsovány, kilógnak a gerinccsontjai, a horpasza be van esve. De ez így nem helyes és adjam el -vagy tízszer szóba került. Azt mondta ő nem ért a kecskéhez, de ez borzalmasan sovány és MIÉRT NEM ADOK NEKI RENDESEN ENNI.
Ideges lettem, azt mondtam neki, nem adom el, jelentsen fel nyugodtan, akkor csak idejön egy állatorvos, aki megállapítja, mi a helyzet.
Azért a dolog nem hagyott nyugodni, megkérdeztem a kecskés fórumon, mi a hozzáértők véleménye a kecskéről. Volt aki azt mondta, hogy tényleg sovány, volt aki azt, hogy annyira nem vészes, volt aki azt mondta, van ilyen, hogy akárhogy eteted, így néz ki.
Na mindegy, nem akarom szépíteni a dolgot, ilyen és kész. Én etetem, ennyire jutottam vele a félhalott állapotból, de helyette nem tudok hízni (vagyis lehet helyette hízok?).
Az eset kicsit elgondolkodtatott azért. Először is az jutott eszembe, hogyan találtak meg pont engem? Jó, a kecske napközben kint van a kertünk mellett, tehát rengetegen láthatták a kecskéket. A másik oldalról az bosszant, hogy a hölgy közölte, ő nem ért hozzá, de...
De... Én úgy érzem nem bánok vele rosszul, igyekszem normálisan tartani, igaz, idilli állapotot hatalmas legelőkkel, ahol társaival szökellhet nem tudok neki biztosítani. De csak csendben megjegyzem, azért biztosan vagyunk páran, aki szeretjük az állatot, de nem a két szép szeméért tartjuk CSAK, hanem azért, mert mondjuk a kecskétől tejet szeretnénk. A tyúktól tojást és húst.
Érdekes, a pici, de takaros udvarban tartott tyúkoknak senki nem akar hatalmas rétet, udvarrészt, ahol kedvükre kutathatnak?
Mostantól mi legyen?
Rozi és Elvira maradnak a helyükön, bár a köteles legelészéssel úgy tűnt nem sok bajuk van. Én úgy láttam szeretnek kint.
Mostantól maradjanak bent egész nap a 12 nm istállóban, mert akkor senki nem látja, milyen a Rozi?
Most ilyen:
Végül is eddig is volt valahol. Tele tetűvel, bolhával, térdig szaros lábakkal, kikötve gondolom egy sötét és nem sokat takarított helyre úgy, hogy a hasán és a farkán is lógott a trágyával kötött szőr. Amikor először kikötöttük, csak feküdt és hunyorgott a napba.
Valahol kicsit szomorú vagyok és persze értem én a kritikát. Szívesen tartanám a tyúkjaimat hatalmas területen, vándorólakban.
Szívesen tartanám a kecskéimet hatalmas legelőn, ahol még villanypásztor sem kell, de ha van, úgy is jó.
De nincsen -ha valaki gondolja megajándékozhat.
Ha pedig nincs, akkor ne is tartsak két kecskét?
Vagy adjam el egy harcos szívű állatvédőnek, aki ugyan nem ért a kecskéhez, de jót akar neki? Én sem értek hozzá, de jót akarok neki.
Rosa Rugosa
