Legalább is a japán tyúkoknál. Most rögtön cáfolom is magam, ha meggondolom, akkor ez nem teljesen igaz, a másik kis fekete egy bolond, szerintem ő csak a kotlást élvezi, hiába kelnek ki a csibék, azokat rábízza másra ő meg tovább ücsörög egyéb tojásokon.
Na de térjünk vissza Rigóra, a kis családanyára.
Hihetetlenül jó anya, teljesen máshogy viselkedik, mint a többi kotlósom.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy nem lacafacázott, saját tojásait tojta titkos helyre egy kupacba és azokat szinte észrevétlenül ki is költötte.
Aztán amikor elhagyta a fészket a hét kicsivel, akkor kiválasztott egy új lakóhelyet. A ló istállóját. Azt gondoltam, ez így nem lesz jó, miért oda? De így utólag nézve nagyon is jó döntésnek bizonyult. A kis család meghúzza magát a sarokban, a ló ügyet sem vet rájuk, napközben pedig, amikor a ló kint van a karámban, ők bent maradnak, a többi tyúktól távol és ott éldegélnek, csipegetnek, ide teszek nekik kaját, vizet, de a lótrágyába rengeteg hasznos dolgot találnak.
A többi tyúkom? Szinte mind tojóládában kotlott el, aztán volt amelyik kiscsibéstől beköltözött a többiek közé (pár nap alatt össze is taposták majdnem mindet), volt amelyik a szabad ég alatt akart aludni a csibékkel, hiába volt számtalan hely, minden este be kellett pakolgatni valahová őket.
Aztán nézzük az etetést. Amikor kiszórom reggel a kaját, akkor az összes tyúk, mint az őrült, rohan oda enni. Pedig több helyre teszek, de ezek imádnak tülekedni. A kotlósaim nagy része ilyenkor szinte átrepülte a fél udvart, szerencsétlen kiscsibék meg vagy harminc méterre lemaradva csipogtak. Hiába tettem a közelükbe is darát, nem a tyúkok rohantak tülekedni, hátrahagyva a csibéket. Kis Rigó? haláli. Amikor kiszórom a többieknek a kaját, ő meg se moccan, maga alá, köré gyűjtve a csibéket vár! valahogy erősebb benne az anyai ösztön, mint a kaja utáni vágy. Ez szinte hihetetlen, mert egy tyúkom sem viselkedik úgy, hogy kivárja azt a két percet, amíg ő is kap.
Eddig egy csibéje hullott el, egy reggel egy kis tál vízben találtam meg. Talán nem tudott belőle kimenni, nem tudom, sajnáltam.
A védekezése is nagyon tetszik. nem ugrál feleslegesen, de ha valaki túl közel megy, vagy a kaját enné meg a kicsik elől, az kap rendesen! Még egy érdekes dolog, hogy alkalmanként Hose Armando, a kis japi kakasom besegít neki, ha esetleg támadás éri, aztán nagy egyetértésben csipegetnek együtt, kis Rigó, Hose és a hat kicsi...
Kis Rigóról korábban itt írtam: