Kissé hallgatag voltam mostanában. A konspirációs elméletek hívői (néha én is az vagyok) már összetették az infókat, nézzük, Rosáéknak van komondora, nem tud lábra állni, ...jajj....

Jelentem, nem a kutya a hibás. Tanúim vannak rá, hogy egy aerobic edzésen sikerült igazi béna tavaszi fellelkesült sportolni vágyó téli tunyulóként egy rosszat lépnem, aminek az eredménye lett egy részleges izomszakadás. De mivel pár nap alatt jelentősen jobban lettem (hú de jól vagyok)

ezért elmentem kirándulni, így rosszabbul lettem, mint előtte, kb. járni nem bírok - családom nagy örömére.

Ennyit rólam, most jöjjenek az állatok.

A kiscsibékkel hiába próbálkoztam, teljes kudarc. Kikelt négy, három sárga, egy fekete. A többit próbáltam keltetgetni, de csak több napos szenvedés lett belőle. Kettőnek valahogy rosszul állt a csőre, nem tudták összecsukni, a többi is csak erőlködött, vergődött, egy rémálom volt az egész. Egyet sikerült életre kelteni, ezt betettem éjszaka a kotlós alá, azóta is vígan él. A kis feketét viszont sikerült nekem összenyomnom, miután beragadt a szekrényke végébe, kiengedtem, megemeltem a szekrényt, hogy kimehessen, azt hittem kint van, így leengedtem a szekrényt, aminek a kb. 5x5cm-es egyik lába pont telibe találta a pipit, egy hang nélkül összenyomta.Szóval nyertem egy életet a keltetéssel, meg utána rögtön el is veszítettem egyet. Az így megmaradt négy csibe köszöni jól van.

Most az összes tyúkom meghülyült, vagy öt akar kotlani, de kettő fészken ül tyúk. Nem baj, ha most is ilyen elhúzódó kelés lesz akkor azt csinálom, hogy az egyik tojások nélküli kotlós alá pakolom majd a ki nem kelt tojásokat. Hú, komolyan, tele van a tököm néha az egésszel.

A kecske nagyon gáz, de aranyos, nagyon hálás, kedves és szeretetre méltó, bár ez sokat nem ér abból a szempontból, hogy mennyire hasznos. Szerencsétlen néha alig áll a lábán. De mindegy, valami csak lesz vele.

A malac a kertünk sztárja.

Egyik napról a másikra kiszokott az udvarba, összespanolt a kutyákkal, konkrétan jól oldalbaharapta azt, aki piszkálta (na jó a komondorral ő sem keménykedik). Szopi, a kis foltos kutyánk végre barátra lelt, egyenlőre egy súlycsoportban vannak Margarétával, közösen száguldoznak és harapdálják egymást. Most már tudom, mi az, hogy agresszív kismalac... Érdekes, margaréta mennyire türelmes a gyerekekkel, pedig maga is kicsi még.

Egyenlőre ennyi, lassan összeszedem magam és részletesebb beszámolókkal jelentkezem.