Margaréta, téged úgy imádlak...
2013. április 09. írta: Rosa Rugosa

Margaréta, téged úgy imádlak...

Margo.JPGAz úgy volt, hogy azt mondja a férjem: -Asszony, vettem neked egy malacot. Mióta ismerjük egymást, azóta szeretnél egyet, hát most vettem. Végül is akkor kell venni, amikor van rá alkalom... állítólag kicsi marad, az anyja se nagyobb egy közepes termetű kutyánál (az apja meg ki tudja... apja ló, anyja darázs... na jó, legfeljebb megesszük, ha mégse).

Azt hiszem ő is érezte, hogy az életünkben nem ez a legalkalmasabb pillanat. De végül is ki tudja azt eldönteni, melyik a jó pillanat? Amit reálisan annak ítélünk arról kiderülhet, hogy mégsem, és fordítva és persze az is kiderülhet, hogy tényleg rossz döntés volt. Amikor én malacot szerettem volna, akkor 17 éves voltam. Kicsit másképp képzeltem a dolgot. Önfeledt játszadozás a disznóval az ártéri erdőben, a disznó betanítása és mintadisznóvá nevelése természetesen maximális idő- és energiaráfordítással.

Most ez nem így van. Először örültem. Aztán már láttam a szürke hétköznapokat, amikor majd szentségelek, hogy a francnak kellett ez a disznó. Aztán megláttam a zsákot, amiben egy nagyon kicsi valami mocorgott.

A gyerekek, még mielőtt megérkezett volna, találgatni kezdték, mi legyen a neve. Ha kan, akkor Sanyika. Oké. Ha nőivarú lesz, akkor mi? Mici, Anci, és még számtalan név, amikor a a nagyfiam bedobta, legyen Margaréta! Á ne, az túl hosszú, de mi ez a Margaréta? Kiderült, réges-rég egy műhelybuli alkalmával valaki itt hagyott egy kazettát, a fiam megtalálta és meghallgatta a haverjaival. Hát mit mondjak, én nem ismertem, teljes mértékben kritikán aluli dalok voltak rajta. Többek között Margaréta, téged úgy imádlak, sokkal jobban. mint a libamájat... tovább bőven 18-as karika, á, kész katasztrófa, nagyon gáz, de elég sokáig kitartott a derű a régi időkre való visszaemlékezés során, így egyhangúan megkapta a disznó a Margaréta nevet. Végül is megegyeztünk, ha aranyos, akkor Margaréta, ha rosszat tesz, akkor Margit, ha megöregszik, akkor Margó...

Margo2.JPG

Na eddig minden szép és jó. Malac visítva ki a zsákból és elmenekül. Reszket, vacog, ha egy lépést teszel felé, akkor ő hármat ugrik hátra. Nem éppen olyan, mint mondjuk egy kiskutya, aki szívesen bújik és várja a simogatást. Bevesz magát a lépcső alá. Ha nem lát minket előmerészkedik, de amint megmozdulunk menekülőre fogja. Egyébként olyan kis önfejű. Most már kezdem érteni, miért mondják, hogy agresszív kismalac. A legnagyobb bizalommal a legkisebb családtag iránt viseltetett, gondolom a hasonló mozgáskultúra is közrejátszott a szimpátia kialakulásában...

Margo1.JPG

Na mindegy, ez van, folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr515211115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása