Eltűntem pár hétre a tyúkudvarból, gondolom kedves olvasók már irígykedve láttátok lelki szemeitek előtt, amint éppen talán az alábbi helyre menekültem a tyúkjaim és az őket sújtó tetű és egyéb élősködők inváziója elől, hogy valahogyan kipihenjem a látvány okozta megrázkódtatást.

Hááát.. nem talált. A blog ismertetőjében olvashatjátok, hogy az író (vagyis én) már a letojt tyúk kategóriába sorolható. Ez mit is jelent tulajdonképpen? Azt, hogy a gyermekáldás szempontjából legoptimálisabb kort már elhagyta. De mit tudhatunk még, a letojt tyúkokról? Ugyan már nem adnak olyan mennyiségű tojást, mint a fénykorukban, ellenben a tojásaik, ha számban kevesebbek is, jóval nagyobbak, mint az első tojóévben.

Mire is akarok kilyukadni?  Júniusban újholdkor megszületett a kisfiam, kicsit több mint 4 kg-os súllyal. Keresztnévként -nem kimondottan a minket sújtó hőség hatására, de talán annak tudatalattim befolyására- tulajdonképpen egy híres természettudós, fizikus, tanár és nem mellesleg földim nevét kapta, akinek találmánya sokat segített az 1830-as évek elején dúló kolerajárvány idején is a betegeknek. Ahogy alkotója fogalmaz:

Kellemes lehet ezen pezsgő víz azon személyekre nézve, kik borral nem élvén, szomjúságuk oltásakor az említett pezsgői csípősséget éldelni kívánnák. Talán azon betegségekben sem lenne céliránytalan ital, amelyekben a szénsav által történendő izgatás a belső részekre jótékonyan hat.

Gondolom sejtitek, hogy a szódavízről van szó, aminek elhanyagolhatatlan folyománya a még nagyobb népszerűségnek örvendő fröccs. Azt talán már kevesebben tudják, hogy ő alkotta meg az alábbi, a természettudományok terén hiányzó műszavak közül pl. a merőleges, dugattyú, eredő erő, tehetetlenségi nyomaték, hullámtalálkozás kifejezéseket is. Nos azt nem tudom, hogy a kis 2 hetesünk sorsa és szellemi képessége hogyan alakul, de dinamós biciklit biztosan veszünk majd neki.

A kicsi egyenlőre eszik, alszik, sír és pelenkát koszol, egyenlőre sem a szóda, sem a fröccs nem érdekli - szerencsére. Bár azt meg kell jegyeznem, igen kifinomult az érzékelőrendszere, elég, ha csak elkalandoznak a gondolataim egy tyúkudvarba írandó poszt irányába, máris nyugtalanul mocorogni kezd, ha pedig a számítógép billentyűzete után nyúlok, azonnal megéhezik, függetlenül attól, mikor evett utoljára és természetesen ennek hangot is ad. Meg kell tehát állapítanom, hogy gyermekem sírásra való hajlandósága és sírásának hangereje egyenesen arányos az én posztírásra való fellelkesülésemmel. Mivel ordító gyerek mellett elég nehezen szárnyalnak az ember gondolatai, ezért többszöri nekifutás után is feladtam. Barátkozzatok meg a gondolattal, hogy mostantól még inkább "kismama műszakban" írkálom a posztokat, főleg a nyári szünetben, de azért kettőt igyekszem majd kisarcolni magamtól és a gyerektől hetente.