Haladjunk sorban!
Az elmúlt posztokban sok szó esett a kis japi azaz krédli családomról.
Rohan az idő. Kicsi Rigónak nyoma veszett. Azt hittem megtébolyult láncos kutyánk áldozata lett, de tévedtem. Megyek hátra, amikor csipogást hallok... az nem lehet, nem ül egy tyúkom sem. Dehogynem. Benézek a kis udvarba és azt látom, hogy a másik kis krédlim, aki eddig a nagyfiával mászkált, két apró csibét vezetget lelkesen. ÁÁÁÁ, ne ezek honnan? Honnan, honnan, hát, kicsi Rigó megtojta a maga pár tojáskáját, látom, ismét a kutyaól alatt van. Gondolom ez a két kicsi csibe kelt leghamarabb, a szemfüles japimama meg leeinstandolta őket. Komolyan, mint valami rossz gyerekrablási ügy, krétakör, ilyenek. Nos azóta kettő krédli nevelgeti a négy csibét, összefogva, harciasan. Úgy látszik a mi udvarunk színösszetételéhez lettek tenyésztve, mivel alig lehet őket észrevenni...
A 6 japán jércém gyönyörű egyébként
A tyúkjaim egy része vedlik (na, akik most vedlenek, azok a rosszabb tojók, a jó tojók állítólag a nyáron túlesnek ezen). Alig van tojásom, ami van is, azt beteríti egy kotlós.
A gyári tyúkom két csibét költött ki, de nem bizonyult túl jó anyának. Sokszor magára hagyta a kicsiket, ha kaját látott fejvesztve rohant, nem is törődött velük. Mindkettő elpusztult, miután semmi áron nem akart külön maradni velük, hanem vitte őket a többiek közé az ólba. Mire észrevettem, addigra késő volt.
Egyéb háziállataink létszámában is változás történt.
Mekegő Elvirát elcseréltem kis ráfizetéssel egy tényleg tőkeszelíd pónira. Olyan mint egy kutya, húzzák, vonják a gyerekek,ilyet még nem láttam.
Rozitól nincs szívem megválni, nagy dilemmám, hogy ha befedeztetem és megindul a tejtermelés, mihez fogok kezdeni a kiskecskékkel? Ugyanis Rozit hogy úgy mondjam "szobára vittem" barátnők fajtiszta alpesi bakkecskéjéhez. Azt hiszem kicsit késtünk, hamarabb kellett volna. Ez a Rozi egy annyira rendes kecske. Összekötöttük a lábát, úgy tettük fel az utánfutóra (a férjem fogta ) és így vittük át. Nem is ellenkezett semmit. Annyira megbízik bennünk. Szinte már zavarba ejtő.
A bakkecskénél rémesebb állatot hááát.. nem is tudom. Most már értem a hülye vicceket, hogy megnyalja a sót és a többit is, meg azt is, miért volt az ördög megfelelője. Hát, először is büdös és valami rettenetesen viselkedik.:) Csak döbbenten bámultuk, miközben Rozi boci szemekkel bámult ránk...
Rozi marad ott, ha lesz valami, akkor majd hazajön.
Már hiányzik.