Eddig is letagadhatatlan ellenszenvvel viseltettem irántuk. Viselkedésük és mentalitásuk mint ha csak a természet bosszúja lenne azért, amiért ilyennek lettek tenyésztve. Nem tehetek róla, de olyasfajta szégyenlős borzongással és undorral nézek rájuk, mint egy szörnyetegre. Ez van, rühellem őket.
Most újabb meglepetéssel szolgáltak. Nem pozitívval.
Volt egy kotlósom (már nem magyarázkodom melyik, egy az ezerből) aki egy kellemes kis szekrénykében ült a tojásokon. Az ajtaja résnyire ki volt támasztva. Egyszer csak ezek a piros dögök gondoltak egyet és amikor a kotlós kiment enni, inni, elkezdték felbontogatni a tojásokat, amiben a kb-16-18 napos csibék voltak. Eddig rá sem hederítettek! négyen betörtek a szekrénybe és sorra bontogatták a tojásokat, kikapva és felfalva belőlük a kiscsibéket. Tizenöt tojás volt alatta, ebből hetet tudtam megmenteni, akkor vettem észre. A többi tyúk rá sem hederített a dologra. Én ezen annyira kiakadtam, egyszerűen nem akartam elhinni!
Nem érdekel, ha valaki azt mondja, hogy tápanyayghiány miatt lehet... ja, lehet. Meg attól is lehet, hogy ezek eldeformált agyú darabok. Azt hiszem minél gyorsabban meg kell szabadulnom tőlük. Jók lesznek nekem a kis saját vegyesfelvágott paraszttyúkjaim, akik nem mellékesen ilyen egyszerű és tápmentes takarmányozással tartva semmivel nem tojnak kevesebbet, kisebbet a gyári tojóknál, emellé pedig még normálisak is.
