Elkezdtek kikelni a szalmabálák közé bújt két kotlósom alatt a csibék. Megpróbáltam a kotlósokat még korábban áttelepíten egy normálisabb helyre, de nem jártam sikerrel. Otthagyták a tojásokat és visszaültek az eredeti üres helyre. Hagytam hát őket ott és visszatettem a tojásokat. Arra gondoltam, hogy így legalább, ha elhúzódik a kelés, az egyik majd vezetgeti a csibéket, a másik meg ül. Hát persze, ahogy én elterveztem. Nem úgy lett. Az őrült kopasznyakú már tegnap kirontott, szegény csibék alig bírtak vánszorogni utána. Délután jött egy eső és este amikor pakoltam el az állatokat, találtam egy félholt, kihűlt, dermedt csibét - csukott szemmel. Láttam, hogy még él, ezért betettem a kotlósok alá, talán reggelre jobban lesz. Jobban lett.
Az őrült kopasz reggel hatkor már vadul kapart kint, egy nyomorult kiscsibe tartott vele, de annyira lelkesen kutatta a kiscsibétől akár 20-30 méterre is elrohanva a kaját, hogy kimondottan ideges lettem rá. Főleg, hogy a kicsi elárvultan csipogott, miközben a kopasz tőle jó messzire vadul kapart és hívogatta. A kicsi végső elkeseredésében visszamászott a többiekhez (jelenleg nyolcan vannak), akik a másik kotlós alatt maradtak, aki közben még 15 tojáson is ül. Szórtam be oda is egy kis kukoricadarát, ott csipegettek a kotlós alól, aki persze így leszállt a tojásokról. A kopasz, amikor észrevette végre, hogy tök fölöslegesen csinálja a fesztivált, visszarohant a fészekhez és amikor meglátta, hogy ott is van kaja, beugrott és úgy elkezdett kapirgálni, hogy a kiscsibék csak repültek kifelé. Ez egy idióta. Szerencsére a kaja hamar elfogyott, a kopaszt addig kivettem.
Na de mi legyen a tojásokkal?
Persze van most megint 4 kotlósom, kettő alatt hamarosan kikelnek a csibék, kettő meg csak ücsörög, úgy hogy azok alá, az üres fészekbe betettem a remélem hamarosan kikelő tojásokat.
Nem is érdekel, nem izgatom magam, a pillanat szülte helyzetekre hozok pillanat szülte döntéseket, leírom, aztán majd a tények megmutatják, minek volt értelme, minek nem. Amolyan Quimbisen, Engedem, hadd menjen! Ja és persze néha mondom nekik: -Nem vagy itt jó helyen!