Szóval piros. Az új, 5 darab fittyedt tarajú tyúkom. Rondának ronda, a feje minősíthetetlenül csúf, de most már a miénk, próbáljuk szeretni... Amikor kitettük őket a ládából akkor néztek bután. Rettenetesen csúfak szegények. Ez főképp akkor lett még szembetűnőbb, amikor…
Hogy milyen megfontolásból, azt nem tudom, mert ép ésszel nem magyarázható, de ismét bevásároltam. Azt mondja az egyik ismerős, tud pár piros tyúkot (ilyen hülye név, mi az, hogy piros?), mert valaki szabadulna tőlük, nem kell-e? Hát, mondom, egy öt darabot bevállalok. Na, kitette…
Először is bocs a késésért, de valahogy átváltottam az új felületre, ami nem tetszik, nekem baromi lassú, kiismerhetetlen és átláthatatlan, szóval visszatérnék a régire, csak nem tudom hogyan kell... Tehát van a gonosz kutya, a tyúkok réme. A miénk még…
A kezdeti sikereken felbuzdulva, vagyis hogy ezek a tyúkok nem is olyan randa és agresszív állatok, mint amire én gyerekkoromból emlékeztem, gondoltam beszerzek néhány letojt tyúkot (összesen tízet), hogy addig is legyen tojás, amíg a fiatalok nem óhajtanak tojni, csak zabálni.…