Jó rég nem jelentkeztem, sajnálom is, de erre már nem maradt energiám. Ugyanakkor hiányzik az itteni jó társaság! Tehát csak megerőltetem magam és szép lassan, jó sok posztra elosztva elmesélem mi történt eddig.

Jöjjön az első.

Egyre kevesebb időm maradt kedves tyúkjaimra. Most élesben tapasztalhattam meg, milyen is a napi nyolc órás munka melletti állattartás. Hogy milyen? Nem lehetetlen, de az a fajta szemlélődés és megfigyelés biztosan hiányzik belőle, mint amikor megtehettem, hogy a hangos kotkodácsolást meghallva kimenjek és felkutassam, milyen új helyre tojnak éppen a tyúkjaim.

November 1-én történt. Amikor nem az élőkkel szoktunk foglalkozni, mégis, a mi udvarunkan ezen a sötét és szomorkás napon új élet indult. A férjem hívott délelőtt, nem tudtam, mi lehet olyan fontos. Felvettem és fülig ért a szám. A férjem épp a lovat engedte ki a karámba, amikor azt látta, hogy éppen az út közepén (mármint amin a ló bemegy a karámba) megrögzötten kuporog "Kicsi rigó" -tudjátok, őrült japi tyúkocskám. Megpróbálta elhessenteni, de az felfújta magát és nem mozdult, szerencse, hogy a ló kikerülte. Aztán a férjem csak nem hagyta annyiban, aminek az eredményeképp a tyúkocskám megmozdult és vele együtt tíz apró lábacska.

Sajnos az első héten két kiscsibe balesetet szenvedett, így három téli csibém maradt. A kis kotlós napokon át megrögzötten a szabad ég alatt éjszakázott velük, míg meguntam és egy este, mikor már besötétedett a lányommal összeszedtük őket és egy szalmával bélelt ládába tettük őket.Egész télen azt sem tudtam hol vannak, ilyenkor szabad préda a tyúkoknak mind az 1500nm, csak éjszaka néztem meg, hogy élnek-e még? Éltek, élnek vígan. Semmi extra táplálék, idén kukorica termett az egy hektárunkon, így a tyúkok ezt eszik és a házi maradékot.

Elöl a kicsik, hátul a mami.

Van valami megható abban, hogy a természet ilyen jól működik. Tudom, hogy vannak veszteségek is, de van-e jogunk az állatokat teljes mértékben megfosztani az önálló életre való alkalmasságtól? Én is adok nekik enni, inni, de ezek nélkülem is túlélnének, egész nap keresnek, kutatnak - igen, igen, már szökdösnek a szomszéd felszántott földre is.

Egészen fura színük lett...