Reggel nyolckor kimentem, hogy megnézzem mi van Rozival. Rozi békésen eszegetett, semmi különös. Gondoltam, most majd én mondom neki azt, amit a gyerekeim mondtak nekem, amikor megunták a kilenc hónapnyi várakozást: Nem is lesz kisbaba, csak sokat ettél, azért olyan nagy a hasad!
Elmentem boltba, 9 előtt hazaértem, az volt a fura, hogy Bogi (a ló) ilyenkor már kivan, hogy bent kell ácsorognia és hatalmas nyerítésekkel, röfögéssel próbálja tudtomra adni, hogy rég a karámban lenne a helye. Hátramentem, hogy megnézzem mi a helyzet, ez a látvány fogadott:
