Van nekem egy valóban kis tyúkom. Saját termés, tavaly ősszel kelt, apja gondolom Hose Armandó, anyja ki tudja ki, de az is lehet, hogy apja Szarumán, anyja pedig valamelyik kis japán tyúkom. Tehát amolyan féljapán fajta. Régebben csak "kis rigó"-nak hívtuk, mert kb. rigóméretű korában már vígan aludt a cseresznyefa ágain - először messziről nézve tényleg azt hittük, rigó, így ragadt rá a név.

Most sem túl nagy, de tavasz óta aranyos kis japán tojásokat tojik. Volt, hogy egy hétre eltűnt, már lemondtam róla, kibújt valahol a kerítésen, aztán egyszer csak megjelent. Tudtam, hogy tojik valahová, de nem találtam a tojásait sehol. Aztán a tyúk is eltűnt újra. Az egyik este, amikor a kotlósaim ettek, látom, hogy előtör a raklapon álló régvolt kutyaház alól. És azt is láttam, hogy bizony egy alig látható kis fészekről libbent le, ahol csak az ő tojásai vannak, kb. 15 darab. Éljen a természetes költés!

Ez az első tyúkom, akinél aztán végképp semmit nem tudtam befolyásolni. Nagyon kíváncsi leszek, milyen arányban fognak kikelni a csibéi? El sem tudom képzelni!

Ugye ha hivatalosan megültetjük a kotlóst, akkor illik közel azonos korú tojásokat alátenni. Nos ez itt nem működött. De a természetben is van valahogy, nem? A vadmadarak, kacsák, libák is kelnek valahogy. Amikor egy vadkacsa 5-6 csibével úszkál, csak megvárta, hogy kikeljenek a kicsik. Egyszóval fogalmam nincs hogy alakul, kíváncsian várom a végkifejletet.