A blog olvasása során már ti is találkozhattatok többször a "pillanatnyilag jó ötletnek tűnt" idézettel, amit előszeretettel alkalmazok az életem eseményeit, döntéseimet kommentálva. Azt hiszem lassan el kellene gondolkoznom azon, miért van az, hogy egyre több történést ezzel a jelzővel illethetek... lehet hogy rossz úton járok?

Most ez a Rozi. Mert hogy Isten nem bottal ver azt tudjuk, remélem még időben felocsúdok és nem az lesz a büntetés, hogy a mentsük meg szegény Rozit a gödörtől ötletemet mondjuk azzal jutalmazza, hogy a lovak is betetvesednek. Hogy nem vettem észre, hogy lehettem olyan suta, hogy meg se néztem. Rozit szó szerint felfalták a tetvek. Beletúrtam erősen retkes és bűzös szőrzetébe és megdöbbenve láttam, hogy a kecske szőrének minden négyzetcentiméternyi darabján vagy harminc tetű hemzseg. Szó szerint rosszul lettem. Elő a Neostomosant (azt mondta az állatorvos, nyomjam le azzal) és már spricceltem is szerencsétlent. Nem tudom mitől reszketett, a félelemtől, vagy attól, hogy fázott -pedig jó meleg volt- de végül sikerült beáztatnom szegényt. Hatott a szer, mert délután már csak úgy söpörte a kefe belőle a döglött dögöket.

A múltkor megkörmöltük, féreghajtottuk -mióta ez utóbbi megtörtént nem köhög, mint valami tüdőbeteg-, de csak nem akart jobban lenni. Most úgy látom szemmel láthatóan javult az állapota. Már van gusztusom megsimogatni és a szomszédok is állítják, szemmel láthatóan sokkal jobban néz ki. Csak szedje már össze magát szerencsétlen!

Na, a férjem pillanatnyilag jó ötletnek tűnő állapotában hozott egy kiskecskét is, ááááááá... Hogy így majd milyen jól ellesznek. Na ja. Elvira - az új gida - azonnal anyját látta Roziban az este, amikor becsuktuk őket az ólba. Erre Rozi kicsit megmokkázta, erre én meg rásuhintottam a kötéllel Rozira. Bár ne tettem volna. Rozi beállt a sarokba, kissé összeereszkedett és komolyan mondom, szerintem várta a verést, úgy látszott, mint ha valami napi rutin lenne. Na ettől rosszabbul lettem, mint a tetvektől. Muszáj volt egy kicsit megsimogatnom. Ez egy olyan szerencsétlen állat és annyira hálás mindenért, már meg is bántam, hogy rácsaptam, de a kicsit is sajnáltam, nem akartam hogy bántsa. Azóta eltelt pár nap, egész jól kijönnek egymással, nincs semmi gond szerencsére.

Hogy mi lesz ebből? Egy értelmes kecsketartó a fejét fogja, hogy hogy lehet valakinek ennyi esze, hogy vesz egy éhhalál szélén álló fullparazitás kitudja hány éves és egyáltalán mennyi tejet adó kecskét, aztán beszerez hozzá egy kitudja milyen gidát... na kérem, az ablakon így is lehet ám szórni a pénzt, nem csak magunkat gazdagra spóroló nagybevásárlásokkal.

De tudjátok, a részegeknek és a hülyéknek mindig szerencséjük van. Inni nem szoktam (bár ha lenne egy kis hogy is szokták mondani "minőségi időm", akkor lehet megtenném), de a másik kategóriára bőven esélyesek vagyunk, úgy hogy még lehet szerencsénk.

RR