Na szóval az a helyzet, hogy van egy dal, amit pár hónapja hallottam először és utoljára a rádióban (Jazzy). Azóta se sehol. Pedig miközben vezettem, azon gondolkoztam, egész jó ez a szám, milyen jó ez a hang és végre valami olyan, amit nem ismerek, nem tudom, ti hogy viselitek, de én elég rosszul, hogy a nagyobb rádiók 15 éves korom óta Phil Colinsot adják, meg kb. ugyanazt az 50 számot évtizedek óta, pedig minden korban voltak jó populáris számok, csak hát azok valahogy nincsenek sehol. Ezt a dalt azóta sem hallotam rádióban,  sehol senki nem nyomja, sajnos. Pedig még vezetni is jó rá, mindenesetre nem akarsz senkit izomból legyorsulni, miközben hallgatod. Az egésznek annyi köze van a nőnaphoz, mint tyúknak az abc-hez, de ha muszáj, akkor kereshetek párhuzamot, nő énekli és nőről szól és nőnapon hadd kapjon egy kis reklámot egy fiatal énekesnő, Király Martina.

No, akkor térjünk át a nőnapra!

Gyerekkoromban szerettem a nőnapot, bár ezt az eseményt manapság illik a múlt csökevényének és a valódi férfiuralom megtestesítőjének tartva utálni. Hát én szeretem. Apám és az öcsém ilyenkor mindig adott egy kis meglepetést nekünk, persze versikét is fabrikáltak hozzá:

Március nyolc jó idő:

Éljen köztünk aki nő!

De a fiúk mi vagyunk,

csak nekünk van kukacunk.

Oké, persze tudom ma ez a versike is a férfisovinizmus ékes példája lehetne, de sajnos engem nem egy elnyomó családban neveltek, talán ebből fakad, hogy mi jókat szórakoztunk ezen a versikén és még az ajándéknak is örültünk. Ezen kis versike hatásának ellensúlyozásaként küldöm az alábbi, a férfiegó mérhetetlen nagyságát kiválóan érzékeltető rajzfilmet minden nőtársamnak!