Azt hiszem többször is írtam már, hogy eléggé rendetlen vagyok és ez persze kihatással van szegény családom életére is. Nem a mi udvarunk az, ami a kertmagazinok címlapjára való, nincs élére állított zöldségágyás, a kutyák minden reggelre termelnek valami meglepetést. Mondjuk alaposan átrágják magukat az apróhirdetési újságon és a szórólapokon, amit a kukából halásznak ki, olyan felosztásban, hogy Pajtás, a nagyméretű egyszerűen felugrik a kukára és kiveszi belőle azt, amivel éppen foglalkozni szeretnének. Szopi, a kicsi, akit pár hete találtunk a piacon, segít neki elcipelni a zsákmányt és persze juttatnak belőle Buksinak, a postások és szórólapterjesztők rémének is, aki meg van kötve, mivel Hudini is meghajolna leleményes szabadulási és szökési képességei előtt. (Ezt most annyira humorosan leírtam, a valóság pedig az, hogy harsog a vidék hajnalba a hangomtól, amikor meglátom, milyen meglepetéssel készültek.) De kár lenne a kutyára fogni a kint hagyott létrát, a szecskavágóra akasztott kötőféket, ami már egy hete ázik kint és sorolhatnám.

Nem olyan jó dolog a rendetlenség, de néha azért akadnak előnyei...

A hátsó udvarban, ahol a tyúkok élnek, van a lovak karámja, az istálló és a bálák. Amikor megbontunk egy körbálát, általában a külső részét egyszerűen félredobjuk (a sok félredobottból lesz egy kupac, amit azért tavasszal eltakarítunk). Ráadásul a lányom szeret úgy etetni, hogy közben lucernaszőnyegen jár, szóval késő ősztől tavaszig egy egész méretes komposztréteg alakul ki a bálák környékén, miután senki nem söpri össze a széthullott szénát, lucernát. Ez persze nem szép, de a tyúkok szempontjából kimondottan hasznos. Ugyanis már január közepétől kezdve csak fel kellett fordítanom egy raklapot, vagy kicsit megemelnem a földön komposztálódó maradványokat és alatt tele volt minden csírázó magvakkal, a tyúkok legnagyobb örömére. Ugye tudjuk, ezek milyen hasznos eledelek a tojástermelés szempontjából. Legalább nem nekem kell csíráztatni...

Amikor kimegyek, hogy "fordítsak" nekik, már ott totyorognak körülöttem, alig várják, hogy előbukkanjanak a finom csemegék.