Miután a libáink teljesen megőrültek, írtam, a tojóládából rángatták ki szegény tyúkot, úgy gondoltuk nincs mese, el kell különíteni őket arra a rövid időre amíg a libákat le nem vágjuk. Szegény tyúkok már mindenféle fura helyekre menekültek, hogy tojni tudjanak, így azt találtuk ki, hogy nappalra bezárjuk a libákat a kis tyúkudvarba, ami a tyúkok óljához tartozik.
Ez jól is működött, de valamelyik nap nem voltunk elég figyelmesek és egy tyúk bent maradt a tyúkólban. Valószínűleg az ajtó mögötti kis részben ülhetett, éppen tojhatott. Este későn csuktuk be a tyúkokat. Amikor másnap reggel kiengedtem őket, ez a látvány fogadott az egyik ólban. Hát, nem lett túl jó a kedvem. Szegény.
A libákon továbbra is vergődünk, hol a "Na, most hozd a nagykést!" és a "Akkora bunkók de mégis szeretem őket..." érzés között vergődünk.
Úgy döntöttem eladom őket. Kiderült (mert megnéztük, elkaptuk őket és a kloákájuknál megnyomtuk, ha gúnár lenne akkor egy csavaros bigyónak kellett volna előugrani), mind a kettő tojó. Szóval liba eladó, vagy értelmes dologra (élettelen tárgyra) elcserélhető. Már teszem is fel a hirdetési oldalakra. Ennek másképp úgy se lesz vége.
Szóval nem tudom más hogy van vele, aki tart libát, de a liba és a tyúk össze sem hasonlítható. A liba egy kimondottan okos, értelmes állat szerintem és így valahogy olyan nehéz elhatározni magunkat a vágásra.