Sok évvel ezelőtt, amikor újdonságként bejárta a sajtót a híre, hallottunk az Omlet cég Eglu nevű műanyag tyúkóljáról. http://www.omlet.co.uk/
Akkoriban mi egy két hálószobás lakásban laktunk és a társasházi lakóközösség többi tagja valószínűleg nem vette volna jó néven, ha tyúkokat telepítünk a rózsalugasaik közé, tehát hiába tetszett nagyon a funky dizajn, a tyúkozással várnunk kellett. Aztán az új házban, ahol már kert is volt, eleinte úgy gondoltuk, hogy díszkertünk lesz, viszont az évek során kiderült, hogy egyetlen zöld ujjunk sincs, partyzni is inkább bent szeretünk, a kert jobbára csak nyűg. Végül már semmi kifogást nem tudtunk felhozni a csudadizájnos, agyondicsért és baromi drága tyúkól és a 3 madár beszerzése ellen, a pénz is megvolt rá.
A legfőbb érv mellette és nem egy faól mellett az volt, hogy ennek volt a legkisebb a karbantartás-igénye és főként, ha egy hónapon belül meggondoljuk magunkat és mégsem akarunk minden reggel pirkadatkor kelni és hóban/esőben/szélben/vasárnap és karácsonykor is a tyúkoknál kezdeni a napot, akkor szó nélkül visszaveszik az egészet és visszaadják az árát (a szállítást kivéve, de nem az volt ebben a nagy tétel amúgy sem). Belevágtunk. Ezt választottuk a kertbe szépen passzoló zöld színben, két vörös és egy tarka madárral.
Az állatok fiatalok voltak, de már teljesen kifejlettek, már nem emlékszem mikor, de egy hónapon belül elkezdtek tojni. A többi ugye történelem. Az első madarak júniusban érkeztek, augusztus végére teljesen elkapott minket a "morehen" nevű betegség (more hen = több tyúk), megrendeltük a NAGY házat szintén zöldben, dupla kifutóval és még három madarat. A kis házat megtartottuk, karanténnak, eddig egyszer volt rá szükség, a legutolsó csapat összeszoktatásakor.
Novemberre kiderült, h ezen a klímán embertelen ötlet szabadon tartani madarakat (a ház kifutóját fedő műanyagponyva alatt ugyanúgy állt a víz), a kifutójuk kacsák tartására is túl nedves, sáros volt, valamit tenni kellett. Decemberben megépítettük a Hens’ End nevű fedett kifutót, összekapcsolva a meglévő sufnival (addig kb. szeméttároló), amibe az asztalos ismerős egy, a nagy műanyag házéhoz hasonló konstrukciót szerkesztett (az eredeti ötlet az volt, h a nagy műanyag házat visszük be a sufniba, de sehogy sem fért volna be, egyszerűbb volt ez a megoldás).
A többi képért kattints a képre!
Eleinte úgy gondoltuk, hogy a faház a kifutóval lesz a téli lak, a műanyag ház a nagy ketreccel/villanypásztorral a nyári, de a tavalyi nyár botrányos időjárása megváltoztatta az elképzeléseket, májusban vissza kellett a madarakat költöztetni a teljesen fedett kifutós faházba, ugyanis a márciusi relative szép idős pár hetet özönvízszerű esőzések követték, amik gyakorlatilag egészen télig eltartottak.
A nagy zöld házat végül sok hezitálás után, 10 hónapos korában ebayen eladtuk, kb 50 fontot vesztve rajta (ez volt a másik érv, hogy ezek a műanyag házak nagyon jól tartják az értéküket, könnyű rajtuk használtan is túladni, minimális ráfizetéssel).
Egy kolléganőm ismertetett meg minket a BHWT állatvédő egyesülettel, ahonnan az utolsó három madarunk származik.
Valószínűleg a jövőben csak ilyen madarakkal fogjuk az állományt frissíteni, etikai megfontolásokból és mert nem bánjuk, hogy kicsit drágább a tojás, amit eszünk, ezek a madarak ugyanis nem tojnak már annyit.
Előzetes számítások szerint kb. 5 év alatt térült volna meg a kezdeti beruházás 3 madárral számolva, azóta persze fogalmam sincs, mondjuk ez nem is szempont a mi esetünkben.