Olyan régen írtam, hol is kezdjem...
Kezdem a tetvekkel, vérszívókkal, mert velük hagytam abba. Talán már írtam, hogy a tyúkjaim az utóbbi időben nem voltak hajlandóak bemenni a tyúkólba sem. Én az élősködőkre gondoltam. Egészen addig, amíg a tyúkól két bejárta közötti falnál álló tojóládát valami hátsó sugallatra fejre nem állítottam, gondoltam letakarítgatom az alját is, a meszelés előtt, mivel a tyúkok már nem tojtak bele, pedig régen ez volt a tuti hely.
Ne tudjátok meg, mit találtam ( de, de, most megtudjátok ) a szorosan a falhoz tolt tojóláda hátfala és az ól fala közé egy tyúk volt beékelődve. A toll még elárulta, hogy egykor tyúk lehetett, meg a félig elfolyósodott belső szervei is... meg az a rengeteg döglégy, amiről el nem tudtam képzelni, honnan lepte el a kertet. Inkább nem részletezem a látványt. A lányom épp a lovakat trágyázta, nagyon gálánsan kisegített és egy íves mozdulattal a villával az utánfutó tetejére hajította a tyúkot. Persze mielőtt elindultunk volna a földre a trágyával, a kutya még óvatosan leválasztotta a tyúk szárnyát a tyúkról, tehát újra vissza kellett dobni... na innentől már tényleg nem részletezem. Egy sötétbarna folt maradt utána mementóként a tyúkól falán. És mit tesz Isten, amint eltakarítottuk onnan a tetemet, meg lefújtam hypoval a helyét, lássatok csodát, az összes tyúk este az ólban aludt.
A tetvek köszönik szépen, élnek és virulnak. Igaz, a számuk drasztikusan lecsökkent azért.
Bevallom, a gépszünet pont kapóra jött nekem, igazság szerint ennyi gyerek mellett azt se tudom, hol áll a fejem, ráadásul némi munka is megtámadott - aminek mindig örülök persze. Volt, hogy napokig ki se mentem a tyúkokhoz, a gyerekek etették, itatták, csukták őket. Írtam, hogy a kotlósom, aki már költött, újra megült. nem is érdekelt, hagytam. Az egyik reggel én mentem ki, hogy kiengedjem és ellássam őket. Mit látok? A láda, ahol a tyúk költött, bezárva, a kotlós meg ott kuporog a csukott bejárat előtt. Már 2 hete ült a tojásokon. Sírni tudtam volna. (Ekkor a döglött pipi még ott rothadt észrevétlenül, az említett helyen, tehát még ez is a megoldatlan kérdések közé tartozott.) Ugye annyit olvastam arról, hogy a fészek hosszú időre elhagyása mekkora károkat okoz, hát ez egész éjjel kint ült, ráadásul egész éjjel esett és hideg is volt.
A tyúkok nem nagyon tojtak, illetve tojtak, csak nem tudtam kitalálni, hogy hova. Ugye a tojóláda mögött még ott bűzlött a pipi. Na, végre megtaláltam egy elrejtett fészket, ahová pár napja tojtak. Gyorsan összeszedtem a tojásokat. Akkor új helyet kerestek, a napi adag tojás fele ismét ismeretlen helyre került. Megtaláltam. Képzeljetek el egy kb. 5-6 méter magas, 4-5 méter széles tömör nagykocka bála kupacot, aminek a közepébe, egy elérhetetlen helyre elkezdtek tojni a tyúkok.
Helyszinelős stílusban elemlámpával bekémleltem, és lőn, vagy 30 tojás...
Na ekkor éreztem úgy, hogy hívok néhány öreget, akikkel kivégeztetem az összes tyúkot, feldarabolom és konyhakésszé teszem őket, aztán huss be a fagyasztóba. Tyúkólból baba játszókuckó lesz, a tarra kapirgált hátsókert újra zöld lesz és kész, vége, befejeztem. Komolyan, annyira elkeserítő volt minden.
Aztán amikor a fent említett elpusztult tyúkot megtaláltam és szépen rendet tettem a kis tyúkudvarban, akkor valahogy kezdtek jobbra fordulni a dolgok. A kotlóst visszaeresztettem a ládába, most mit csináljak vele, ha csak egy csibe túléli, az is valami. Egy másik tyúkom elkezdett kotlani a bálák közti érinthetetlen tojásokon, talán azok se mennek kárba.
És lássatok csodát. A 13 tojásból ( ami egy éjszakára hidegben maradt ) kikelt 9 csibe. Abból kettő japán, egy kopasznyakú, olyan aranyos kicsikék! Most lesznek két hetesek. Annyira örültem neki, nem is akartam elhinni, amikor meghallottam a csipogást! majdnem elsírtam magam, végre valahogy elkezdtek rendeződni a dolgok.
Hát, most így állunk, lassan rendeződnek talán a dolgok.
Én is igyekszem rendezni a soraimat, mert tényleg igaz, hogy a gazda szeme hízlalja a jószágot.