Biotyúk
A hozzánk közeli kisvárosban szombat délelőttönként van piac. Franciaországban a piac a társadalmi élet fontos színtere, melynek hangulatát Peter Mayle nagyszerűen írja le a « Provence A-Z-ig » című könyvében (magyarul megjelent az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában 2007-ben). A piacra tehát menni kell, ha esik, ha fúj, ha fagy, ráadásul az árusok is megbecsülik a hűséges vevőt. Mindemellett, környezettudatos fogyasztóként igyekszünk helyi és szezonális termékeket vásárolni, tehát logikus, hogy amit lehet, azt a piacon szerzünk be. A « kevesebbet, de jobbat » elv alapján a bio élelmiszereket részesítjük előnyben, ha van rá lehetőség, inkább ezeket vásároljuk.
Zöldségfélék tekintetében nincs is probléma, ha éppen nincs bio stand, akkor is találunk szép árut az ismerős kistermelőknél. Ami a húsféléket illeti, ezen a közepes méretű piacon lehet bio bárányt, borjút és sertést találni. Marhahúst a hentesnél veszünk, ami nem bio, de vörös címkés helyi marhafajta, igen szigorú tartási előírásokkal, nagyon jó minőségű. Persze mostanra már mindenki feltette a kérdést : hol a biotojás és a biobaromfi? Hát, valószínűleg a biofarmon… Legalábbis ezen a piacon nemigen akad belőlük.
Na jó, ami a tojásokat illeti, szabad ég alatt vagy legalabbis a talajon nevelt tyúkok által tojt 1-es és 2-es kódjelű tojásokat lehet venni, ez azért nem rossz. Korábban szinte minden standon csak a ketreces tartásból származó, 3-as kódjelű tojások voltak, még (egyes) nénikéknél is a szép kis kosarakban. Illetve, az egyik baromfiárusnál előzetes megrendelésre, pult alól akadt azért “háztáji” tojás. A bio zöldségesnél a biotojás mindig nagyon hamar elfogyott, korán kellett odaérni, ha szerettünk volna belőle! Tulajdonképpen részben emiatt kezdtünk el tyúkokat tartani. Azt persze nem állítom, hogy biotojásaink lennének, de legalább pontosan tudjuk, hogy élnek és mit esznek a tyúkjaink.
Ennek kapcsán utánanéztem, Franciaországban hogy is van ez a bio baromfitenyésztés, mi kell a minősítéshez, milyen a szabályozás. A biogazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap Európában, de 2009 végén még mindig csak a mezőgazdasági földterület 4,7 %-át tette ki. Franciaországban hivatalosan 1981 óta ismerik el önálló gazdálkodási formának. A biogazdálkodást számos Európai Uniós rendelet szabályozza, ezenkívül pedig az egyes tagországok belső törvényei (http://www.agencebio.org).
Franciaországban az északnyugaton elhelyezkedő Loire-mente régióban található a legtöbb bio baromfitenyésztő, második és harmadik helyen pedig a délnyugati Midi-Pyrénées és Aquitánia régiók állnak (http://www.itab.asso.fr/ downloads/fiches-elevage/ cahier-poulets-web.pdf).
A tojástermelő és a húsukért tartott tyúkokra-csirkékre eltérő szabályozás vonatkozik, ám az közös, hogy már a minősítés megszerzése előtt a biogazdálkodás normái szerint kell őket tartani. A szabányok és előírások összefoglalója ezen az oldalon található: http://www.qualite-france.com/ certificat-ab-guide- producteurs/
Tojástermelés
A gazdaság területe (ahol a jószágok táplálékának nagy részét kell megtermelni) 24, a kifutójuk 12 hónapnyi biogazdálkodás után kaphatja meg a minősítést. Ez utóbbi 6 hónapra csökkenthető, ha bizonyított, hogy a területen semmiféle, a biogazdálkodásban tiltott vegyszert nem használtak a konverziót megelőző évben. A tyúkokat kizárólag a biogazdálkodás előírásainak megfelelően kell ellátni és gondozni. Tilos a bio és a szokványos módszer szerint tartott tyúkok egy gazdaságban való nevelése.
Néhány számadat a tyúkoknak otthont adó épületről: maximum 3000 tyúk lehet egy épületben, 6 tyúk/m2, 18 cm ülőrúd/tyúk, 7 tyúk jusson egy fészekre, ha közös a tojófészek, akkor 120 cm2/tyúk terület kell. A természetes fény mesterséges megvilágítással kiegészíthető, maximum napi 16 óra időtartamra, legalább 8 órás éjszakai, fénymentes pihenővel. A kifutóban egy tyúkra legalább 4 m2 nagyságú terület jusson.
Táplálékuk tavaly decemberig 5%-ban tartalmazhatott szokványos gazdálkodásból származó termékeket, annyi könnyítés viszont még mindig megvan, hogy 30%-ban tartalmazhat konverzió alatt álló (vagyis már biogazgálkodással művelt, de minősítést még nem szerzett) élelmet. A gyógykezelés főleg phytoterápiás és homeopátiás készítményekkel történik, de 12 hónap időtartam alatt 3 hagyományos állatorvosi szerrel történő kezelés megengedett (ebbe az oltások, élősködők elleni és kötelező kezelések nem számítanak bele).
Hústermelés
A csibék maximum 3 napos korig kerülhetnek be a gazdaságba, ettől fogva csakis a biogazdálkodás szabályai szerint kell őket nevelni. A konverzió időtartamára és a táplálékukra ugyanaz vonatkozik, mint a fenti esetben és szintén tilos a bio és a szokványos gazdálkodás keveredése. A gazdaságban a csirkék otthonául szolgáló épület területe maximum 1600 m2 lehet. Egy épületben maximum 4800 csirke lehet, a kifutóban pedig egy jószágra legalább 4 m2 kell, hogy jusson. A gyógykezelés hasonló, mint fent, de hagyományos állatorvosi készítménnyel történő kezelés csak egyetlen alkalommal engedélyezett. A lassú növekedésű fajták kivételével a csirkéket legkorábban 81 napos korban lehet levágni.
Espelette