Miután a tyúkom úgy ül, mint akit fejbe vertek, remélem hamarosan csibe lesz a tojásokból. Egy gondom van vele, nem nagyon akar enni. pedig ott van mellette kukorica, víz, de vagy 3 naponként eszik. Azt hiszem itt valamit rosszul csinálok, lehet hogy egyszerűen le kéne szednem a tojásokról, hogy egyen, igyon és nem arra várni, hogy kedvet kapjon. Nem szeretném, ha a nagy lelkesedésben elpusztulna. Milyen érdekes egyébként, hogy egy tyúk kb. 35-40 napig kotlik – lehet bírja a 40 napos böjtöt?
Amint a fenti sorokat leírtam a tervet tett követte, nehogy már ott üljön étlen szomjan, miközben én itt okosakat írogatok. Szóval kimentem, a kis fekete japán tyúkot (aki együtt ül vele a tojásokon, bár már párszor kidobtam) elkaptam a farkánál fogva –nem viccel, csíp, de ezerrel- és kitettem a ládából. Kotlós mamit hátulról megközelítettem, a két kezem a szárnyai alá csúsztattam és szépen kivettem a ládából. Azonnal elkezdett kint inni –érdekes, bent is van neki víz, de nem nyúlt hozzá- aztán olyat rottyantott, hogy úgy éreztem, rögtön ráeresztek egy kisrókát a tyúkokra. Valami brutális büdös, nagy és csúnya volt. Utána vígan evett, ivott, igaz, a kakasaimat folyamatosan ütöttem a fanglival, mert állandóan rá akartak mászni, persze egyszerre öten. Jaj, úgy látom ők is fokhagymás tejben kívánnak hamarosan pácolódni.
Egyébként azt olvastam, hogy érdemes a fészek aljába fahamus és kénporos homokot tenni a tetvek ellen, vagy szárított diófa- és páfránylevelet. Na ez sincs benne, de azt hiszem most már ezt kihagyom. Ha kikelnek, teszek be nekik hamus-kénes porfürdőt, meg szárítok diólevelet, azzal kibélelem a fészküket. Az is fontos, hogy a kotlóst csakis sárga kukoricával etessük, ettől jól tüzel a testük, tudják kellően melegíteni a tojásokat. Legközelebb a kotlással kapcsolatban mindenféle tudományos okossággal jövök majd.
Egyenlőre jól elvan a tojóládában, de hamarosan kell gondoskodnom valami helyről, ahova külön tehetem a csibékkel együtt. Erre olvastam Báldy könyvében egy jó kis szerkezetet, amit továbbgondolva eljutottam egy ma is divatos, tökegyszerű tyúkólhoz. Ilyet kéne készítenem ápr.25-ig, akkor várható ugyanis a csibék kelése. Ennek az eredeti változatát kotlóborítónak nevezik, az a célja, hogy a kotlóst el lehessen különíteni a többi tyúktól, valamint szabadon lehessen mozgatni, mondjuk a kertben. Régebben a kotlóst, hogy ne kóboroljon messzire, volt, hogy egy madzaggal kikötötték, de ez állatkínzás. Így viszont a kotlós a borító alatt marad, a csibék a borító alján lévő résen még ki is mehetnek alóla (úgy sem mennek messze a kotlóstól), mindig újabb zöld felületre, délben pedig az árnyékba rakhatjuk őket, valamint a kajájukat, vizüket sem falja fel a többi tyúk. Nos úgy gondoltam, hogy én ennek a borítónak az egyik végét zárttá teszem és kisebb óllá, vagy fészekké alakítom, így a kotlós a csibékkel ebben fog élni, ameddig össze nem lehet ereszteni őket a többivel. Tehát valahogy így fog kinézni, csak sokkal kisebb lesz, akkora, mint a Báldy-féle kotlóborító.
Addig még rengeteg dolognak kell utánanéznem.
Mivel etessem a csibéket?
Egyszerűen vegyek majd nekik indító tápot? Vagy maradjon a szitált kukoricadara, plusz amit a kotlós kapirgál nekik? Eleve fogalmam nincs, hány fog kikelni, de nem szeretném, ha túl nagy lenne az elhullás.
Na mindegy, majd meglátjuk.
Olvashatjátok tovább bénázásaimat és kétkedéseimet.