Na jó, tudom, nem szülnek, mert hogy madarak, nem elevenszülők, de hát annyit lógtam már babás-mamás oldalakon, hogy a tyúkok helykeresési őrületéről azonnal ez jutott eszembe. Mint amikor a várandós nők keresik, kutatják a megfelelő kórházat, orvost bábát, a zugot, ahol majd nekik a legjobb lesz. Félelmetes a hasonlóság.
Amikor az első tyúk tojni kezdett, kevert kavart össze vissza, majd végül egy szalmabála közepébe lyukat fúrt magának, ott kialakított egy fészket és rákészült. A vicces az volt, hogy az összes kakas odasereglett -akkor még volt vagy hat- és azok kezdték el ordítani a kot-kot-kot-kot-kotkodácsot, miközben a tyúk tojott, nem a tyúk! Na ez valami szenzációs volt. Az összes kakas ott fontoskodott, mindegyik nagyon raj volt, gondolom mind abban bízott, hogy azt a tojást talán ő termékenyítette meg, ergo ő is egy lehetséges apajelölt. A tyúkok kedvelik az apás szülést, sőt, ahogy én észrevettem, kimondottan igénylik. A kakasok ebben férfihoz méltó módon viselkednek. Olyan harciasan masírozgatnak a tojófészek előtt, szárnycsapkodással, kukorékolással, fenyegető nézéssel, hogy asszem bármelyik apuka megirigyelhetné a mentalitásukat, asszem ők szólnának a dokinak, ha valami nem tetszene nekik, vagy az asszonykának.
Persze a jó gazda -gazdasszony- készül, kialakít kis fészkeket optimális helyen, miután elolvasta a szakkönyveket, tehát készen áll a biztonságos, nyugodt hely, ahová a kedves kis tyúkok pottyanthatnának. De nem. A tyúkok igazi női lelkek. A szó jó és rossz értelmében. Megcsináltad neki a fészket? Beleül, próbálgatja, nézegeti aztán köszi, nem is tudom, mi nem tetszik rajta, de azt hiszem még sem ez az igazi, inkább megnézek egy másikat... Másik nincs. Te nem csináltál másikat. De ő talál. Itt van például ez a jó kis hely ebben a hatalmas, fedett szalmázott helységben. Ja hogy itt van egy ló is? Éééés? Az miért baj? Mit árthat nekem? Majd jól odacsőrözök neki, ha szemtelenkedik.
Egyeske tehát beköltözött az istállóba. Persze nem a herélthez, hanem a kancához. Mentségére legyen mondva, nem ő az egyetlen. Hamarosan egy rozsdafarkú pár is ott rakott fészket, csak éppen a bejárat felőli oldalon. Gondolom a kis kancánk hamarosan szárnyakat növeszt és pegazussá lényegülve létezik tovább.
Ketteskének is bejött ez a buli, ő úgy gondolta, az abrakos tál kiváló hely arra, hogy a tojásának méltó tartója legyen. A ló meg úgy sem szereti a nyers tojást...
Hármaska csak ült és figyelt. Végre meghozták a méretes Heston bálákban álló lucernánkat az első vágásból, tizennégy darabot, ezek emeletesre lettek pakolva. Hármaska úgy érezte most eljött az ő ideje, szóval mint valami egyiptomi piramis útvesztőjében, úgy bolyongott a bálák között, mire megtalálta a megfelelő tojóhelyet. A tojásokat innen azóta is csak a kicsik tudják onnan hason kúszva kígyóként kanyarogva kiszedni (gondolom kedvet kapnak a barlangászáshoz hamarosan).
Négyeske egyszerűen úgy ítélte meg, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon, így ő az egyébként sem túl nagy tyúkól kb. 20x10cm-es mélyedését nevezte ki tojásrakó helynek. Mégis csak olyan biztonságot ad a többi tyúk és kakas. Bár ez tűnt a legkényelmetlenebb, a többi tyúk azóta is előnyben részesíti az egyéb helyekkel szemben. Ugyanis a négy úttörő tyúk után a többiek már nem törték az utat, hanem egyszerűen csak beleültek -beletojtak- a jóba.
A következő posztban a szülőhelyekről -pottyantóhelyek- képes beszámolója lesz megtekinthető, az igazán igényes és még bizonytalan tojóhely választóknak.
RR