Miután a legtöbb hasznos dolgot az ő könyveiben, írásaiban találtam és idézgetek is tőle rendesen, emellett úgy gondolom, hogy egy kiváló ember lehetett, az a legkevesebb, hogy bár kissé késve, mivel 1896 február 26-án született Baján.meg azért ismert már tavaly is akartam írni róla, itt a Tyúkudvaron most róla szóljon az írás.
Először a források, ahonnan én is szedegettem az információt:
Lacza Béla : Báldy Bálintról emlékezem http://miau.gau.hu/osiris/content/docs/baromfi/2002_1/2002_1_58_60.pdf
Bajai könyvtár : Báldy Bálint http://bajaikonyvtar.hu/bek/banati/baldy.htm
Amikor a tyúktartásba kezdtem, nem tudtam semmit, csak azt, hogy majd leírom a bénázásaimat örömeimet, bánataimat és nem utolsó sorban megfigyeléseimet azért, hogy más is okulhasson belőle.
Irodalmat kerestem, mert a neten nem igazán találtam olyat, amire én gondoltam. Elkezdtem bújni a használtcikkes oldalakat, tyúkos könyvet kerestem. Olyat, amit még akkor írtak, amikor nem gyűrűzött be az igazán nagyipari tartás, ami végül rátelepült a háztáji tartás technikájára is. Újat sem akartam, mert nem szerettem volna, ha a tyúktartás egy esztelen kiadási hullámmal indult volna.
Véletlenül bukkantam a könyvre és amikor utánanéztem, hogy ki a szerzője akkor nagyon úgy éreztem, hogy ez lesz a jó. És nem csalódtam! Azóta számos könyvet, vagy egyéb formátumú tyúktartással kapcsolatos dolgot olvastam és ami a leginkább megdöbbentett, mint ha megállt volna az idő. Szakemberek írásaiban is felismerem az egy az egyben kopizott Báldy mondatokat, sőt hogy azt ne mondjam láttam már olyan kiadványt is, szintén szakember részéről, a kötőszavakat leszámítva szinte teljes egészében a Báldy-könyv egy részének másolata volt. Ez egyrészt elszomorított, nyilván van aki nem szeret felállni az íróasztaltól, hogy új információk birtokába jusson. Aki meg benne van, az általában nem publikál közérthető nyelven és mindenki számára elérhető formában. Másfelől ez egyfajta bizonyosság is volt, hogy lám, ez az ember tényleg tudhatott valamit, sőt, jó sokat, ha a nyugdíjba vonulása után több mint 50 évvel még ma is aktuálisak a szavai...
Ahogy olvastam a könyvét egyre inkább úgy éreztem, ez az ember tudott mindent a tyúkokról. Egyszerűen átütött a könyv lapjain, hogy ő ezt nem csak hallotta, olvasta, magolta, tanulta, hanem CSINÁLTA. Egy könyvben sem találtam eddig olyan apró részletességgel leírva dolgokat, mint az övében. Lényegre törően és hatékonyan. Anélkül, hogy ismertem volna, amikor a könyvéhez fordultam bármi segítségért mindig azt éreztem, hogy ő nem más, mint egy elhivatott, okos, igazi szakember. Az ilyen ember pedig ritkaság!
A róla olvasottak alapján csak ámultam.
1927-től dolgozott a Baromfitenyésztő Kísérleti Tangazdaságban Gödöllőn, s itt maradt 33 évig, egészen nyugdíjazásáig. Lacza Béla, az intézmény egykori igazgatóhelyettese így ír róla:
"Elméletileg jól képzett, kiváló gyakorlati érzékű, családcentrikus, a közösségért dolgozni tudó, messzemenően szociális gondolkodású kiemelkedő egyéniség, a magával hozott pedagógus szellem birtokában intézményét soha nem látott színvonalra emelte és tudását nem csak intézményében, hanem országszerte szóban és írásban, a rádióban, minden lehetőséget felhasználva terjesztette.
Mintegy 400 oldalas, képekkel bőven illusztrált szakkönyve 8 kiadást ért meg, oktató füzeteit több mint 100 ezer példányban kiadta, terjesztette. Intézményében gyakorlattá vált elképzelései, javaslatai alapján az FM elfogadta, magáévá tette és széles körben való megvalósítását az FM operatív szervezete, a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete (BEKOE) révén megvalósította."
Báldy Bálint munkaterülete a 140 hold területű Tangazdaság volt. Ezért évente holdanként 1 mázsa rozsot kellett fizetnie. A telephez tartozott egy 50 holdas halgazdaság is, melyet kisgazda kölcsönből épített. Fizetést az államtól Báldy Bálint (igazgató) és Lacza Béla (igazgatóhelyettes) kapott, a telep dolgozóinak bérét a bevételekből fizette, az éves mérleget mindig nullára kellett kihoznia.
Tudna ma valaki ilyt produkálni?
A tógazdaság végében álló 3 szintes malom alsó szintjébe épített Bánki-féle turbina biztosította a baromfitelep teljes energiaszükségletét. Áramtermelésre, takarmányőrlésre és tűzifafűrészelésre alkalmazták.
A Telepen 50 baromfiistálló volt. Az elit törzsek részére ikerólak, valamint 100, 250, 500 férőhelyes ólak. Az egész telep vízvezetékkel volt ellátva, a vízellátást a 10 köbméteres víztorony biztosította. A nevelőházak, műanyák, utónevelők már akkor melegvíz cirkulációs központi fűtéssel voltak ellátva. Az istállókhoz szabad, bekerített kifutók tartoztak mintegy 800 gyümölcsfával.
Báldy hobbija lett a halászat, a haltenyésztés. A halhús értékesítésén kívül nagy mennyiségű halivadékot adott el állóvizeink és a Duna népesítésére. Ezenkívül többek között eredményesen méhészkedett.
A legkiemelkedőbb tevékenysége természetesen a magyar tyúkok nemesítése volt. A cél a testsúly és a tojáshozam növelése mellett igénytelenségük megtartása volt. Sárga, fehér és kendermagos színben szelektált, ezen változatok elterjesztésére szaporító telepeket és keltetőállomás hálózatot épített ki. 6 telep működött körülbelül 800 ezer állattal.
Ez a félintenzív viszonyok között nemesített magyar tyúk hihetetlen teljesítményt nyújtott: gazdaságosan termelt kiváló minőségű árut!
1944-ben a háború pusztítása a gödöllői telepet is utolérte. A baromfiállomány legértékesebb részét az akkori Sopron megyébe menekítették, az állomány nagy részét húsáron értékesítették. Így semmisült meg sok év áldozatos munkája. A telep dolgozóit szélnek eresztették. A tógazdaság zsiliprendszerét, töltéseit felrobbantották, a Telep központi része tífuszban, vérhasban megbetegedett hadifoglyok gyűjtőtábora, temetője lett.
Báldy Bálint egy irodahelyiséget szerzett és a villanytelepen egy romjaiból összerakott 10.000 tojásos keltetőgépet üzemeltetett, ahol a lakosság által hozott tojásokat keItették. 1947-ben végül visszakapták a Telepet, romba dőlt baromfiólakkal, egy baromfiudvarban tömegsírokkal.
Hogy milyen a magyar ember, nem volt más akkor sem és ma sem, a dilettantizmus sajnos mindig utat tör magának.
. "Sajnos az ún. államilag ellenőrzött, tífuszmentes baromfiállományt, mintegy 800 ezer db fajtatiszta baromfit, mely a keltetőállomásokat látta el tenyésztojással az Élelmiszeri Min. vezérigazgatója felvásároltatta, Báldy Bálint személyes tiltakozása ellenére, ebből történt az első baromfihús-export Svédországba.
De még így is maradt itt-ott belőlük érintetlen állomány. A vasúti közlekedés megindulásakor igen sokszor a vonatok tetején utazva szedtük össze a tenyésztojást és keltettük! A sárga magyart a Tolna megyei Gyönkről, a fehér magyart Kiskunhalas körzetéből, a kendermagost Nagykőrös és Békéscsaba vidékéről. A magyar baromfiállományunk a régi minőségben szinte megvolt!" -írja Lacza Béla
Újraépült a Tógazdaság, működött a telep, de voltak nehézségek. Azt hiszem Báldy egy olyan ember volt, aki mindig a megoldást kereste!
"Báldy Bálint a baromfitelep dolgozóit tanfolyamosokkal töltötte fel. Tanítónők, érettségizettek, középiskolát félig elvégzettek részére éves, féléves tanfolyamokat tartottunk, illetve naponta egy óra elmélet mellett az előbbiek minden fizikai munkát végeztek. A tanfolyamok teljesen díjmentesek voltak s a tanfolyam végeztével bizonyítványt és munkahelyet kaptak. Így lettek szaktanácsadók, megyei baromfitenyésztési előadók, keltetésvezetők, majd telepvezetők, mikor kikre volt szükség. Óriási előny volt, hogy minden nálunk végzett szakember Báldy Bálint minden szavát munkájában is úgy értelmezte, ahogy azt Báldy Bálint képzelte, tanította."
Végül, ahogy Báldy ír magáról:
: »Könyvem egyik legfontosabb részének tartom a magyar tyúkok nemesítésének fejezetét. Azóta is ezt a munkát tartom a magam és az Intézmény legfontosabb feladatának. Ebben a munkában lelkes munkatársaink akadtak az ország minden részében. Gödöllői nemesítő munkámban munkatársaim voltak időrendi sorrendben Beőthy Ferenc, Lacza Béla, majd az utóbbi években Suschka Alfréd.«
Báldy Bálint kiváló munkásságáért Munka Érdemrendet és Kossuthdíjat kapott. Őt tekinthetjük a magyar baromfitenyésztés atyjának.
1963-ban készült dián már így mutatják be a gödöllői intézetet:
A GÖDÖLLŐI KISÁLLATTENYÉSZTÉSI KUTATÓINTÉZET
