Ez most egy totál kesze-kusza írás lesz. Annyi mindent megírtam már előre, aztán minden napok alatt megváltozott. A kotlósom ugye a régi, minden tyúk által imádott tojóládában kezdett el ülni. nem akartam megzavarni, elzártam a ládát a többi tyúk elől. A férjem hozott egy nagy ládát, azt csináltattam meg a fiammal tojóládának. Persze a tyúkoknak semmi se jó. Szépen felosztottuk több fészekre, de ezek csak az egyikbe ültek tojni, egymás hegyén-hátán, olykor hárman, négyen is egy rakáson. ÁÁÁÁÁÁ.
Írtam a múltkor, hogy akartam egy kotlóborítót csináltatni a fiammal, de persze az élet átírta a forgatókönyvet. Ilyen lett volna:
Az új tojóládát, amit megcsinált szétszedettem szegénnyel és amikor elkezdtek kelni a csibék (vagyis volt már egy, ami kikelt), szépen átraktam az új tojóládába a kotlóst a pipivel, tojásokkal, egy zöldséges rekeszbe építve fészket. A láda elejére csináltattam a fiammal egy kis keretet, amit lecsirkehálóztam, így ki is tudnak majd menni a szabadba. A tyúkok meg végre visszafoglalhatták a régi ládájukat. (De rendes fiam van, mindent megcsinált, csak annyit jegyzett meg, nem lenne baj, ha nem cikáznának ilyen gyorsan az ötleteim...)
A kiscsibék elkezdtek kelni, kedden, 24-én telt le a 21 nap. Az első kikelt már vasárnap este, azóta folyamatosan bújnak elő. A tyúk alá tett 17 tojásból eltűnt pár, hogy hova lettek, el nem tudom képzelni, maradt alatta 14. Két pipi kikelt ugyan, de elpusztult másnapra, egy pedig ugyan kijött a tojásból, de a tojáson belül lévő fehér hártya rajta maradt és az is elpusztult úgy, hogy tulajdonképpen elő se bújt. Most úgy láttam, 5 sárga és két fekete csibe van.
A kotlós szenzációs. Az elsőt úgy hívta enni, hogy tulajdonképpen el se mozdult a tojásokról, de már etette, itatta az egyszem kicsit. Annyira aranyos, de tényleg, teljesen megható. A gyerekek is állandóan oda jártak kukucskálni, az elpusztult csibék se rendítették túlságosan meg őket. Ilyen az élet.
A kotlós valami brutál módon csíp, bár én annyira nem zavarom, de ha meg akarom fogni, akkor villámgyorsan bevág egy 180 fokos fordulatot és már csíp is. Helyes. Kis anyatigris. Meg vagyok elégedve vele. Olyan érdekes, mert más hanggal hívja enni a csibéket és más hangot ad, ha veszélyt jelez, akkor a csibék pár másodperc alatt eltűnnek alatta. Vettem indítótápot, meg kukoricadarát, ez van előttük összekeverve, és természetesen mindig friss víz.
Ugye írtam, hogy nem lámpáztam a tojásokat, végül is meg kell állapítanom, hogy totál felesleges is lett volna, mert mindegyik termékeny volt, max. a csibe, ami benne volt, nem lett életképes.
Hétfőn írok a további fejleményekről, hogy vannak, mit csinálnak, hányan lettek végül.
Egyébként olyan érdekes, mindenki hülyének nézett itt a környezetemben ezzel a kotlóssal keltetéssel, pedig ha jól meggondolom, mennyivel egyszerűbb így csinálni... Nem kell lámpázni, semmit nem kell csinálni, teszek be nekik kaját, vizet, kotlós mami meg karban tartja a csapatot. Végül is önellátás szempontjából nem rossz így, ha az ember nem 100 csibét akar keltetni. Úgy örülök, hogy a tavalyi bénázásom után ez ilyen jól sikerült. Remélem megmaradnak a kicsi.
