Rég írtam már, sok dolog történt, de úgy semm tudok mindenről egyszerre írni, kezdjük az Araucanakkal. Nemrég kérdezte tenyésztőjük, akitől vettem őket, jól vannak-e? Jól voltak de sajnos a múlt héten valaki elütött kettőt, így maradt összesen tizenhárom a húszból. A többi ötből kettő a kutya áldozata lett, a többi három egy ismeretlen autósé szintén, aki abból űzött sportot, hogy elgázolta őket. A lakóhelyünk egy 30-as körzetben van, valószínűleg az illető nem ennyivel startolt a tyúkokra, a gond csak az, hogy a kertünk végében lévő útkereszteződésből gyakrabban motoroznak ki kisgyerekek, mint ahány tyúk fut át az úton.
Persze az én hibám is, amiért nem zártam el őket rendesen, de ezen most már nem segíthetek, a legapróbb lyukat is megtalálták a kerítésen és kint csipegettek az árokparton. Most, hogy megnőttek, nem félnek a többi tyúktól, elvegyültek velük és eszükben sincs kijárkálni.
Több ólban is alhatnának (a nagyobb tyúkól üres, az egyik istálló is üres, de ők felköltöztek a diófára és az a szálláshelyük. Először vegyes érzéseim voltak a kinézetükkel kapcsolatban, de egyre jobban megkedveltem őket! Minden tyúk egy egyéniség, ők igazi életre való madarak!
Nem igazán tudom megállapítani melyikük kakas és melyikük tyúk (hehe, én a nagy tyúktartó), de már alig várom, hogy megpillantsam az első kék tojást!
Igazi rejtőszín...
