Mióta kitavaszodott, azóta tűnnek el a tojások a szalmabálából. Máshonnan nem, csak onnan. Leginkább akkor, amikor jó gazdasszony módjára elfelejtem este beszedni a tojásokat és másnap csak hűlt helyüket találom, vagy a kiharapott, kiszürcsölt tojás héját. Semmi kedvem szétbontani a szalmarakást, egyszerűen megoldottam azzal a dolgot, hogy rendesen összeszedem a tojásokat. Ha nem felejtem el éjszakára begyűjteni őket, akkor nincs hiány. 

Csak egy gondom van. A kotló kopasznyakúm alól egyszerűen eltűnnek a tojások. A fiam látta meg egyik este a sünt, aki épp azon volt, hogy az egyik bálák között kialakított fészekből a kis járatán keresztül elgörgette a tojást. Én bírom a sünöket, nekünk is volt egy vízaknából mentett apróságunk, aki nálunk telelt át, aztán tavasszal szabadon eresztettük. Egyszer nyáron, valamelyik éjszaka a kutyák csaholására ébredtünk. Egy sün feküdt összegömbölyödve az udvaron. Tettünk egy próbát, a nevén szólítottuk. Aztán olyan történt, amit nem is reméltünk. A sün egy mozdulattal feladta a védekező pozíciót, felpattant és felénk nézett, majd elindult felénk. Beszéltünk hozzá, ő pedig, mint ha megismerte volna a hangunkat, barátságosan és félelem nélkül tekintgetett felénk.

A sünöket most is szeretem, csak ezzel a szerencsétlen kotlóssal mit tegyek? Na ennyit a természetről, azt hiszem bezárom valahová. Most épp egy ilyenben gondolkozom:

Éppen méretes, könnyen tisztítható, újra használható, kotlós fészeknek kiváló. Valamit ki kell találnom AZONNAL, mert a kotlósom már vagy 2 hete próbálkozik (eddig kiszedtem alóla a tojásokat), nem hagyhatom tovább szenvedni.

Apropó, japánék ketten ültek, három csibe lett, amit most már csak az egyikük nevel. A többi tojás terméketlen volt, sajnos.