2012-ben megvásároltunk egy régi parasztházat egy meglehetősen viharvert állapotban lévő pajtával és egy nagy kerttel. Már régóta játszottam az állattartás gondolatával és így végre a körülmények is adottak lettek egy baromfiól megépítésére. Egyébként informatikusként dolgozó 36 éves villamosmérnök vagyok, 2 gyerekkel, akik nagyon szeretik az állatokat. Mindig is figyeltünk arra, hogy a gyerekeink étrendje lehetőleg otthon megtermelt alapanyagokból származzon, és a bio-tojás lehetősége a „kontrolling osztályt” (kedves nejem) is meggyőzte a baromfiólba történő invesztálás hasznosságáról.  Jöhetett a tervezőprogram, anyagbeszerzés, barkácsolás és szakkönyvolvasás minden mennyiségben, juhé!!

Először is a pajtát kellett rendbe hozni, hogy hozzá lehessen illeszteni az új baromfiólat. Jó kis meló volt:

Közben persze ment az ól tervezése, melynek a végeredménye a következő lett:

Egy viszonylag masszív, három helységből álló szerkezet, a tartóelemei 10x15-ös gerendák, a tető fenyődeszkára erősített bitumenzsindely, az oldalak pedig OSB lapok.

A beton alapra került az épület, a talpfák alatt bitumenes alátétlemez szigetelés véd a nedvesedéstől:

Készül a tetőszerkezet:

Alakul az oldala:

Végül ilyen lett:

Az építés kb. 2 hónapig tartott és márciusban már alig vártuk, hogy megérkezzenek a lakók. Először 8 db előnevelt tojó érkezett, akik egyszerre birtokba is vették a nagy gonddal kialakított ülőhelyeket, amely alatti dróttal lezárt terület a „trágyaakna”. Itt gyűlik a kiskertbe való csodaszer. (amely már be is mutatta hatását az idei paprikatermésen…)

A tyúkocskák pár héten belül szépen el is kezdték a tojástermelést, a húsvéti nyuszi már a saját tojásainkat festette pirosra. A gyerekek nagy szeretettel etették az állatokat, gyűjtötték a tojásokat és szeretgették a pipiket. Aminek egyébként az eredménye, hogy a tyúkok házi-kedvenc státuszba kerültek nálunk és nagyon jól tűrik ha a gyerekek gyurmázzák  őket. Kezdetben vettem egy pár kilo nevelőtápot, hogy ne legyen éles a váltás az általuk eddig fogyasztott élelem és a nálam bevezetésre kerülő kukorica/búza kombináció között. A takarmányuk tehát javarészt búza és darált kukorica, kiegészítve konyhai maradékokkal és némi zölddel. Heti két-három alkalommal „szabadságra mehetnek”, ilyenkor kinyílik a kifutójuk ajtaja és szabadon csipegethetnek, kapirgálhatnak az egész kertben. Nagyon jól érzik magukat emiatt, valaki mondta is, hogy olyan „kiegyensúlyozottak” ezek az állatok. Ezt úgy hálálják meg, hogy a 8 tyúk átlagosan napi 4-5 tojással lep meg minket.

Mivel adott lett az infrastruktúra, a gyerekek elkezdték rágni a fülemet, hogy szerezzünk még állatokat. (Nem kellett nagyon rágni, nekem is ez volt a tervem). Így hát kibővült a farmunk még pár kendermagos kakassal, két nyuszival és két kiskacsával. (A kifutó pedig egy kacsaúsztatóval). Az állatok szépen megvannak egymással, senki nem bántja a másikat. A nyuszikat azonban mégis kicsit elkülönítettük, ugyanis nagyon szeretnek ásni, és néhányszor megcélozták a szomszéd udvarát  a kerítés alatt (ahol jó pár kutya lakik…), úgyhogy inkább úgy voltuk velük, hogy jobb ha szem előtt maradnak.

Végül néhány kép az aktuális állapotról:

Roland