A tyúkudvar újra hangos lett. Újra lett a tyúkjaimnak hangja. Borzasztó, de egy ideig nem tudtam mi a fura. A libák olyan rettegésben tartották a tyúkokat, hogy azok szinte meg sem mukkantak. Folyamatosan búvóhelyet kerestek, felkutatták a legvadítóbb helyeket, ha éppen már muszáj volt tojniuk. És az volt a furcsa, hogy valahogy mindig meghúzták magukat, sosem voltak nagyon szem előtt.

Aztán a lucullusi vacsora után megváltozott minden.

Amikor a libák tollát téptük az udvaron, már akkor lehetett hallani felszabadult kotyogásukat, tudjátok, az alaphangjukat. Béke és nyugalom árasztotta el az udvart. Érezhetően, a libák levágása után percekkel! Az egyik hozzászóló a libás poszt alatt írta, hogy talán a tojástermelés is meg fog ugrani. Valahol én is számítottam rá, mert azért eléggé lehangoló volt, hogy a kb. húsz tojóképes tyúkomtól november óta 1-3 tojást szedtem össze. Volt az a szegény lelkes kis kopasznyakú, aki mindig ellátott tojással, a legnagyobb hidegben is, na a véresre verés után az a forrás is elapadt. És hogy mennyire igaza volt a kommentelőnek! A libaevés utáni napon 7 tojást szedtem össze. Ezt még nem akartam a libamentességre fogni, biztosan pont tojási csúcs volt, ilyeneket találtam ki - az előző napokban 2-3 tojást szedtem össze. Aztán másnap 8 tojás, utána 10, aztán megint 8, és rohamosan belendültek! Valamelyik nap már 20 tojást szedtem össze! Nem foghatom a jó időre, mert előtte is az volt és tavaly ilyenkor a tyúkjaim már termeltek ezerrel.

Most minden újra a régi. Tesznek vesznek, a tojóláda előtti sorbanállók hangosan kotkodálnak - ezt a libák alatt nem merték. A tojásokat is egyszerűen össze kell szednem a tojóládákból.

A tyúkjaim újra beszélnek...