Na ez milyen szöveg - lettünk. Mint amikor anyuka (sajnos néha én is) többes szám első személyben beszél a gyerekéről (-Már pisikélünk a bilikébe - ami valljuk be, részemről elég fura lenne). Szóval a Tyúkudvar blog lett két éves, én annál jóval több vagyok szerencsére, mert ha két éves lennék valószínűleg nem én írnám a blogot.  A múltkor gondoltam megnézem már, mikor indult, mikor írtam először és csapok valami köszöntőt, erre látom, április 1. az első poszt - az se százas, aki a tyúkokról kezd blogolni... Pedig nem direkt volt két éve épp ezen a napon a kezdés.

Mondhatnék valami köszöntőt, mint az Oszkáron, na de mit hazudjak, köszönöm magamnak hogy eszembe jutott, hogy írjak egy ilyen blogot, a tyúkjaimnak, akik nélkül nem lenne miről írni, a családomból mindenkinek, akiktől időt rabolok, amikor a blogomat percegtetem. Legfőbb köszönet pedig az olvasókat, a hozzászólókat és az írások, képek beküldőit illeti, ők adnak a lendületet, amikor a hátam közepére se kívánom, hogy írjak valamit és persze ők adják a reményt, hogy nem feleslegesen strapálom magam. Persze, hogy nem magamnak írom, ha így lenne, akkor papírra vetném és betenném az íróasztalfiókba, esetleg szórólapmentes napokon begyújtanék vele. Szóval fontos a visszajelzés, a rossz is, a jó is, mint egy falat kenyér, köszön mindenkinek.

Örülök, hogy egyre többen vagyunk, egyre többen olvassátok a Tyúkudvart, annak ellenére, hogy úgy látom, a blog.hu nem igazán szentel figyelmet a lakberendezős, a gasztro, meg hogy olyan hírcsárdásan fogalmazzak, a celeb, pina, vér blogokon kívül az egyéb területen blogolóknak, vidéki élet, mezőgazdaság, állattartás a fasorban sincs, mi eddig ha jól tudom kétszer kerültünk ki az oldalra, egyszer a Magyar tyúk megtévesztő című írással (gondolom mindenki csöcsös csajokra számított), előtte pedig a tyúkos táskákkal. Ha meggondolom nem is olyan nagy baj ez, mivel úgy látom, a Tyúkudvart nagyrészt olyanok olvassák, akiket ez a téma érdekel és csak idetalálnak valahogy.

Egyszóval, örülök, hogy itt vagytok, örülök, hogy itt vagyok!

Addig is, amíg a következő poszt megjelenik, fújjatok velem gyertyát, tortát válasszon mindenki a maga kedvére!

A forrásért kattintsatok a képekre!

Kezdjük a csirkékkel és a tyúkokkal!

Ez akár én is lehetnék, lassan nekem is sikerül ilyen mértékben kitöltenem a fotelünket, igaz, a méreteimhez ilyen arányban illeszkedő kukoricászacskót még nem sikerült beszereznem. Esetleg egy tápos zsák talán jó lenne...

A kakasok se maradjanak ki...

És igen, ez is egy torta, a képre kattintva még a részletes elkészítését is olvashatjátok képekkel illusztrálva!