Szóval olvasom, hogy a hazai agrárium aranytartalékát jelentő kiskerteket, melyek teljes területe 200 ezer hektárra tehető, fel kéne virágoztatni és ezen kiskertek többlettermelését a helyi piacokon és a gyermekétkeztetésben kellene felhasználni. 

Azt írják, hogy a háztáji gazdálkodásból kiesett 15-20 év (miért éppen ennyi?) és ezzel a szaktudás egy része is elveszett. Az írás szerint a rendszerváltás óta a nagykereskedelmi láncok leszoktatták az embereket a háztáji állattartásról, a kiskertművelésről.

Éppen ezért fontos, hogy háztáji agronómusokat is képezzenek, mivel a ma szakembereit nagyüzemi szemlélettel oktatják.

A teljes cikk a Fidesz oldalán itt olvasható: Háztáji agronómusok segítik majd a kiskertet művelőket

Mi jutott erről eszembe?

Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nagyon egyetértek azzal, hogy jó lenne, ha az emberek újra észrevennék, mekkora érték a saját maguk által előállított élelmiszer. Annak is, akinek különösebb élvezetet nem okoz a kapálás, meg a tyúkszartakarítás.

Amin először megütköztem, az a felesleg hasznosítása a menzán.

Csak remélem, hogy a szép gondolatok mögött azért valamiféle ellenőrző rendszer is kialakulóban van. Szeretünk sápítozni a rommá permetezett spanyol paradicsomon -aminek legalább van esélye elbukni a vizsgálatokon-, de ki fogja és hogyan vizsgálni Józsi fóliás paradicsomát, akihez ha elmész vásárolni délután, azt mondja, még nincs piros paradicsom, csak zöld, gyere vissza holnap reggel, addigra lesz... (saját élmény).

Ha megnézzük mondjuk a háztáji állattartást, ahol pl. a legtöbb állatot az ember úgy eszi meg, hogy bever két pálinkát, aztán levágja, állatorvos még csak a fasorban sem látta, oké, ez otthon saját felelősségre elmegy, de mondjuk 2000 gyerekre főzni ilyen áruból, reménykedve abban, hogy semmi baj nem lesz, kinek a felelőssége?

A másik, a 15-20 év.

Szerintem 15-20 évvel ezelőtt a kiskerttulajdonosok nagy része úgy permetezett mindennel, ami kapható volt (és amit ma már nem is lehet csak úgy polcról beszerezni az egyszerű kerttulajdonosnak), és istállótrágya helyett műtrágyázott ezerrel, hogy csak na. Éppen a kiskert az a hely, ami korábban is inkább a hobbiról szólt, ahová az ember nem sajnálja a befektetést, az éppen aktuális "sztárszereket", ezért aztán nem volt tele a kiskertes hegyoldal rézgáliccal permetező kiskerttulajdonossal. Mindenki használt mindent, még sem mindegy, kinek szebb a kertje...

Az a véleményem, hogy ha valóban a természethez közelállóbb szerekkel és módszerekkel kívánunk dolgozni, akkor ennél sokkal régebbre kell visszanéznünk, mondanék 60-70, akár 100 évet is, valamint inkább a mai biogazdálkodás módszereit népszerűsítenünk.

Reálisan a háztájiról...

Mostanában olvastam több cikket is, ami a háztáji tartásra buzdít, illetve azzal foglalkozik. Én teljesen pártolom a háztáji tartást és mindig is azt mondtam, a háznál, okosan és némi tudással előállított élelmiszer nagyon jó! Ad egyfajta biztonságot az embernek, a mai létbizonytalan időkben, emellett pedig olyan minőségű élelmiszerhez jutunk, amit nagy valószínűséggel ha boltban kéne megvennünk, sosem vennénk meg, mert egyszerűen nem tellene rá. Mindenféle kapszulás vitamin meg egyéb csodaszer helyett csak normális élelmiszerhez kéne juttatnunk magunkat.

Ezzel együtt nem kéne azért az emberekben azt a hamis illúziót kelteni, hogy ha otthon termelnek zöldséget, tartanak állatot, akkor annak a költsége magasan versenyképes a nagyáruházak nagyonakciós, ki tudja honnan származó de olcsó áruival szemben. Mert nem az. A kifogásolható minőségű dömpingáru mindig olcsóbb lesz, mint a gonddal és odafigyeléssel előállított kiváló minőségű áru. Nem egy kategória, ezért ilyen szempontból nem is szabadna összehasonlítani. Nem szabadna hangoztatni, hogy otthon jóval olcsóbban állítható elő a kiváló minőségű áru, mint amennyiért a kétes minőségű legolcsóbb bolti beszerezhető. (Az én meglátásom az, hogy szerencsés esetben saját magunk kiváló árut tudunk előállítani pont annyiért, amennyiért a legolcsóbb szemetet megvehetnénk.) Ezért félrevezető amikor nagyvonalú számításokkal keltik az emberekben azt az illúziót, hogy a háztáji növénytermesztés, állattartás egy buktatók nélküli sétagalopp, egyszerű, mint az egyszeregy. Mint ahogy a tyúktartás költségeit sem lehet csak úgy számolni, hogy mennyi takarmányt fogyaszt el, amíg felfaljuk. Mint ahogy egy bögre árát sem úgy számoljuk, hogy agyag, máz, égetés költsége, munkaóra, hanem abban bizony benne van a kemence amortizációja, a korongé, az egész műhely létrehozásának, fenntartásának és amortizációjának a költsége, a felsorolás hosszan folytatható, szerintem mindenki érti...

Ha nem a saját hobbink értékét akarjuk minél kisebb számokkal "de bizony azért megéri..." bizonygatni és alátámasztani, hanem valóban a realitás talaján az előállított termék költségeit kiszámítani, akkor nem szabad, hogy magunkat és másokat nagyvonalú számításokkal félrevezessünk és becsapjunk.

Ezért azzal mélységesen egyetértek, hogy olyan szakemberekre lenne szükség, akik valóban értenek a háztájiban előállítható élelmiszerek gazdaságos termeléséhez és akik növényt és állatot élőben is láttak, sőt, önmaguk kárán, vagy hasznán is okultak. Természetesen nem a sok-sok valódi szakemberre célzok.

Emellett úgy gondolom, hogy a nagyüzemi állattartás is egy szükséges dolog és botorság lenne azt állítani, hogy felesleges és nélkülözhető, ugyanúgy, mint a tudás, ami működteti.

Mit gondoltok?