Két napja még azon morfondíroztam, írok egy humorosnak szánt posztot a valószínűleg homoszexuális libáinkról. Bár ez ugye elég vékony jég, még az is kiderülhet rólam, hogy látens homofób vagyok. Az ötletet ugyanis az adta, hogy valószínűleg mindkét libánk gúnár. Ez megállapítható az éles rikoltozó hangjukról, a vékonyabb nyakról (na persze ha van mihez viszonyítani) meg van ennek egy sokkal egyszerűbb módja is, el kell kapni őket és ha a kloákájukat megnyomjuk, akkor ha fiúk, előbukkan csavaros hímivarszervük - az írást idézem. Mondom a férjemnek, nézzük már meg, de nem nagyon akaródzott neki.
Az egyik este olvasgattam egy könyvet, Konrád Lorenz, Mentsük meg a reményt címűt. Aztán hirtelen nem nagyon kaptam levegőt, csak annyit mondta, ne már, persze keresetlenebb szavakkal. Szóval épp a túlnépesedésről olvastam és ide érkeztem:
"Hogy mit lehetne tenni az emberi morál és etika megsértése nélkül a lavinaszerű népességnövekedés ellen, hát a bölcseknek ezt a kövét még nem találták meg.
Az állatok könnyebben boldogulnak. Náluk létezik az úgynevezett természetes homoszexualitás. Ha két galambot összezárunk, rögtön párzani kezdenek. Még fészket is építenek és csak akkor lehet észrevenni, hogy mindkettő nőstény, amikor nem raknak bele tojásokat. Kutyáknál is előfordul, hogy két kan az utcán - pótcselekvésként - egymásra ugrik.
Erős a homoszexualitásuk a libáknak is. Barátságot kötnek és úgy élnek tovább, mint egy pár. Közben gyakorolják az együttélés minden rítusát, és néha tíz évig is hűek maradnak egymáshoz."
Na neeee. Még vicceskedtünk is, hogy ha meghagyjuk a libákat, milyen széleslátókörűvé és elfogadóvá nevelhetnénk a gyerekeinket, miközben két gúnár együttélését és szerelmét figyelhetnék és tanulmányozhatnák nap mint nap. Persze ha most azt mondom, levágjuk őket, akkor mindjárt kiderül, hogy nem is vagyok olyan liberálisan gondolkodó, mint amilyennek hittem magam. Pedig ha a libák kés alá kerülnek, annak az lesz az oka, hogy a két gúnártól nem számíthatunk kislibákra, pedig ugye ez volt a cél.
Az csak hab a tortán, hogy tegnap, amikor hozom haza a gyerekeket a suliból, kinézek a kocsiból és mit látok? A két liba ezerrel tapos, csíp és a szárnyával ver valamit. Gyors parkolás, kirohanok, hát az egyik tyúkomat verték szét, tiszta sár volt szegény és alig bírt felállni, amikor elhajtottam a libákat. Mi történhetett? Azt hiszem megvan az ok, miért tojnak olyan keveset a tyúkjaim. Pedig most már kezdenek belendülni, napi 3-4 tojással. Csakhogy ez nem olyan könnyű nekik, mert a libák állandóan betámadják, amelyik tojna. Eddig nem is vettem észre. Ezt a szerencsétlent is a tojóládából rángathatták ki, mert az is tele volt véres tollcsomókkal. Ez mind semmi, mert úgy látszik mindenáron be akarták fejezni, újra elkapták valahogy szerencsétlent, még jó hogy a nappali ablakából észrevettük. Azt olvastam, hogy ha a tyúkokat stresszeli valami, róka, vagy kutya hajkurássza őket, akkor nem tojnak. Hát szerintem nálunk a libák miatt nem tojnak. Hamarosan olvashatjátok, hogy mit készítettünk a két libából.
