Tudjátok, hogy eddig hezitáltam, mi legyen a libák sorsa. De most végképp betelt a pohár. Megyek ki reggel, hogy kiengedjem a tyúkokat az ólból. A kis tyúkudvarba be voltak csukva a libák is (fedett helyre nem akartak menni, így a földre dobott szalmán éjszakáztak. A kis tyúkudvarban van a tojóláda is, ahol mostanában 3 tyúk szokott éjszakázni, ha elfelejtem kizavarni őket.

Szóval megyek hátra és valami nagyon fura volt. Az egész udvar tele volt tollal -úgy emlékeztem azért ennyi nem volt eddig, ilyen rendetlen még nem vagyok. A véres tollcsomók mindenképpen rossz dolgot jelentettek.

A libák is kicsit véresek voltak. Először azt hittem, valami ragadozó járt bent. Aztán láttam, hogy a tojóláda bejáratánál rengeteg toll van.

Felnyitottam a tetejét és ez a látvány tárult elém:

Rögtön nyilvánvalóvá vált, itt a libák voltak a ludasak... A szegény tyúkok lebénulva és az egyikük szó szerint vérbe fagyva kuporgott a ládában. Hogy mi vitte rá a libákat, hogy a tojóláda bejáratán benyúlva az éjszaka véresre tépjék a tyúkokat, el nem tudom képzelni. Szerintem ezek csak úgy simán ekkora tahók. Még egy hónapja, a férjem nagymamája mesélte, hogy nekik is voltak libáik és volt egy kisebb csapat, amelyik csak úgy unaloműzés gyanánt a kiteregetett lepedőket felhasogatta kb. tíz centis csíkokra. Most már simán bármi rosszat el tudok képzelni ezekről. A múltkor a macskát akarták kibelezni, de ez a tyúkmészárlás kicsit odatett. Sajnos a valóban kiváló házőrző tulajdonságuk (tényleg jobbak, mint a legjobb házőrző kutya) nem tudja ellensúlyozni azt, hogy már nem csak az állatokat, de az egész családot terrorizálják.

Az már csak hab a tortán, hogy a libák lassan lehetetlenné teszik a napi normális munkavégzésemet. Hogy volt régen? Tavaly még az akkor másfél éves kisfiammal szépen együtt kimentünk, ő vitt a "pipiknek" kukoricát, vizet, megsimogatta őket, miközben ittak, a kakasok soha rá nem mertek nézni. Addig én kiengedtem a lovakat, sorolhatnám. Most meg? A gyereket nem lehet egyedül hagyni az udvaron, mert a libák folyamatosan el akarják kapni. Arról már ne is szóljak, hogy akkor most a kis 5 hónapost toljam ki a babakocsiba, hát ha kiszedik a libák? A nagylányom kollégista lett, így az állatokkal is csak hétvégénként tud foglalkozni. Ő állandóan tutujgatta a libákat, még 1-2 hónapja is rendszeresen felvette őket. Most hazajött és a villa nyelével kellett Kázmért megokosítania, mert simán fújva rohant utána és meg akarta csípni. Én azt hittem, hogy azért a libák legalább minket nem fognak zaklatni... Engem nem is bántanak, be se próbálkoznak, de ez így elég kevés. Őszintén meguntam, hogy lassan az egész udvar be van tojva, úúú, jönnek a libák, hát normális ez így???

Miután ez az év egyébként sem a fellendülés éve, úgy döntöttünk, karácsonykor meggazdagszunk és libasültet eszünk, (dicsekszünk majd fűnek fának, mi jó dolga van a családnak... - elnézést József Attila!). Én meg a hobbiliba tartást meghagyom öregkoromra, végül is az öregasszonyok akkor gonosz harapós kicsi kutyákat tartanak, na nekem majd lesz egy pincsim meg pár gyilkos libám... Addig meg tömöm e libákat minden jóval, hogy karácsonyra jó ducik legyenek. Mert ha már lúd, akkor legyen kövér!

Kedves olvasók, ne kíméljetek, árasszatok el jobbnál jobb receptekkel!