Miután ma van a költészet napja, annak pedig dátuma József Attilához, vagyis a születésnapjához kötődik, úgy gondoltam, hogy bár a tyúkokhoz nem sok köze van, egy röpke írás erejéig mégis csak megemlékezem róla.
Azért igyekeztem olyan művet választani, amiben legalább szerepel a tyúk...
Így esett a választás az alábbi költeményre, amit József Attila 1929 nyarán írt és amit valószínűleg a tiszazugi hírhedt arzénes asszonyok akkoriban kibontakozó esete ihletett.
Érezzétek a húszas évek tanyafílingjét!
József Attila
Tiszazug
A báránybunda árnyakat
tűlevelű fák fércelik.
Szalad a puli pillanat,
fagyon koppantja körmeit.
s házacskák gondolkodnak, ím
zsuppjának zsíros süvegét
lehúzza ablakára mind.
az eresz alatt, mintha már
vénasszony lelke volna, mely
rimánkodóan visszajár.
ütődött, kékes öregek
guggolnak, mordulnak nagyot,
csupán hogy ne merengjenek.
ha már az ember nem kapál.
Szép, puha gond a pipaszó,
tört ujjak közt pamutfonál.
elejti, csöppent, etetik
s ha ő etet, a malacok
habos vödröstül fellökik.
Csillagra akasztott homály!
Kemény a menny. A gally alól
bicegő cinke sírdogál.