Én eléggé türelmes ember vagyok a hétköznapokban, - leginkább magamban durrogok jó ideig, mire a tettek mezejére lépek - de hogy őszinte legyek, kezdett az agyam szétdurranni a tyúkjaimtól.  Az egykori szeretettel kiejtett pipikből és tyúkocskákból mostanra már kurva dögök lettek, vagy kretén ostoba tyúkok és még sorolhatnám, nem akarlak benneteket egyéb változatos káromló kifejezésekkel szórakoztatni, vagy untatni. Voltak megrögzött szökők. Az egyik fehér pl. reggelenként szabályosan rohant a kerítéshez, amire kapásból rárepült, majd átfutott az úton és bevetette magát a szomszéd szőlőjébe. Magányosan járó egyed volt, még a macskát is kizavarta a teraszon a ládájából, mert ő oda szeretett volna tojni. Aztán szépen a többi is röpdösött kifelé, a 150 cm magas kerítés nem nagyon állta útját a renitenseknek. Elmondhatom, hogy a tyúkjaink fele szinte folyamatosan az utcán, vagy a szomszéd szőlőjében töltötte a napjait. Néha már az is eszembe jutott, hogy fogom a légpuskát és szépen leszedegetem a szökőgépeket. Ezzel csak egy baj van, hogy épp a legjobban tojó tyúkok voltak a vándormadarak.

Szóval 15-én, a forradalmi hangulatot kihasználva gaz elnyomóként behatoltunk a férjemmel a tyúkudvarba és szépen egyesével elkaptuk a márciusi ifjakat, hogy csökkentsük röpképességüket és megpróbáljuk birtokon belül tartani őket. Volt ám pillázás, amikor a férjem fejét meglátták, aki általában csak a nagykéssel közelít a csapathoz, azonnal kitört a pánik, a tyúkudvarban eluralkodott a rettegés. A szárnyvágás közben volt, amelyik csendesen tűrte a sorsát, volt amelyik hangosan lázadt, de amikor megszólította az épp hangosan káráló egyedet, hogy esetleg ha nem hagyja abba, akkor megtekeri a nyakát, valahogy azonnal csend lett. Ez a szárnyvágás kiváló alkalom volt arra, hogy megszámoljuk, tulajdonképpen hány tyúkunk is van. Ha a négy kis japánt nem számítjuk, akkor 37. Ebből legalább tíz kakas van. Megvolt a műtét, a tyúkok is rájöttek, hogy ennyi volt, szép csendesen kapirgáltak a hátsó - egyáltalán nem kicsi - udvarban. Azért a kis fehér notórius szökő csak beállt a kerítés tövébe, méregette egy darabig a távolságot, aztán döntést hozott, nekirugaszkodott és pont a feléig jutott.

A nyugalom és a világbéke érzése töltötte el szívemet, megint egyre kedvesebbnek tűntek a szememben, ahogy szép békésen elvoltak a helyükön, egy sem röppent fel a bálákról felugorva az istálló tetejére, nem masíroztak tömött sorokban a kerítés tetején, csak békésen kapirgáltak, kicsit futkostak. Az ostoba tyúkok ismét aranyos pipikké változtak - a szememben - és szépen ettek, ittak, tojtak, március idusa alkalmából éppen 15 tojást.