Miután a kis rigó méretű japántyúkunk felcseperedett, gondoltuk, kéne neki társakat szerezni. Illetve gondolni már sokkal korábban gondoltuk, csak hát nálunk minden kissé lassan megy. A férjem mondta, majd érdeklődik a „könyvtárban”, kitől lehetne szerezni pár kis japánt, vagy legalább egy kakaskát. A könyvtáros viccet ismeritek? Ha esetleg nem, akkor tessék:
Az öreg juhászhoz egy újságíró látogat le falura, hogy riportot készítsen kisiskolások részére.
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát, megiszok rá 4-5 pálinkát, kihajtom a juhokat, majd megiszok pár üveg bort…
- Na de bátyám ezt így nem lehet, mondja valahogy másképp, ez a műsor gyerekeknek készül, mondja inkább azt, hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 újságot, aztán kihajtom a juhokat. Mire kiérünk a legelőre, annyira megnő a tudásszomjam, hogy 2-3 könyvet is el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba és ezért lefekszek, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt kenyérrel, közben elolvasok néhány napilapot. Estefelé, miután betereltem a juhokat és átlapoztam pár újságot, elmegyek a „KÖNYVTÁRBA”. A barátaim rendszerint már ott olvasgatnak. Együtt elolvasunk néhány lexikont és könyvet, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, ahol újságot és könyvet nyomtatunk hajnalig, mert neki meg "NYOMDÁJA" van...
- Kérem mondja el egy napját!
- Hát édes fiam, reggel felkelek, megeszek egy fél oldal szalonnát, megiszok rá 4-5 pálinkát, kihajtom a juhokat, majd megiszok pár üveg bort…
- Na de bátyám ezt így nem lehet, mondja valahogy másképp, ez a műsor gyerekeknek készül, mondja inkább azt, hogy könyvet olvas.
- Jól van fiam. Tehát felkelek reggel, megeszek egy fél oldal szalonnát. Elolvasok 4-5 újságot, aztán kihajtom a juhokat. Mire kiérünk a legelőre, annyira megnő a tudásszomjam, hogy 2-3 könyvet is el kell olvasnom. Bele is szédülök a sok olvasásba és ezért lefekszek, pihenek egyet. Mikor felébredek, megeszek egy jó nagy darab csülköt kenyérrel, közben elolvasok néhány napilapot. Estefelé, miután betereltem a juhokat és átlapoztam pár újságot, elmegyek a „KÖNYVTÁRBA”. A barátaim rendszerint már ott olvasgatnak. Együtt elolvasunk néhány lexikont és könyvet, egészen addig, amíg a könyvtár bezár. Utána meg átmegyünk a Józsihoz, ahol újságot és könyvet nyomtatunk hajnalig, mert neki meg "NYOMDÁJA" van...
Szóval végül is találtunk olyat, akinek van, csak épp ezek a baráti ígéretek mindig olyanok, hogy nem teljesülnek azonnal, főképp, ha szívességből születnek. Mi nem siettünk, ráértünk.
A megállapodást követő második hónapban végül a szintén aktív könyvtárba járó srác nagy nehezen becserkészett egy kakast. Nem tudom, hogy sikerült neki, gondolom több hatalmas vetődéssel, vagy dobóhálóval, lényeg, hogy az egyik délután megérkezett a könyvtárból (ez volt az átadás-átvétel színhelye) a bicikli csomagtartóján egy alaposan összekötözött papírdobozban.
Nem vártunk semmit, azonnal hátravittük és bedobtuk a mélyvízbe. Nagyon érdekes volt, hogy a három kakasunk közül azonnal a górénak rontott neki, kb. a dobozból kiszedés után 5 perccel (a szárnyát gyorsan megvágtuk kicsit). Kukorékolt párat, aztán nekivetődött Szarumánnak. Na, most láthattunk igazi kakasviadalt. Tartott vagy 2-3 percig, aztán annyi. A kis izé elfoglalta a helyét a csapatban. Pár napig még külön járkált, de most már együtt van a többiekkel, bunyó azóta sem volt.
Azt még a mai napig nem értem, hogyan tudta felmérni ennyi idő alatt, hogy ki a góré a tyúkudvarban, akivel meg kell verekedni.
A kis japán tyúk meg igyekezett úgy csinálni, mint ha ő is rende nagy tyúk lenne, valahogy nem akarta észrevenni, hogy milyen csini barátot szereztünk neki… Bár néha most már együtt vannak, de az elején kimondottan tüntetőleg kerülte a kis tyúk a kakas társaságát. Azért azt remélem, tavaszra beérik a kényszerházasság és talán lesz pár japáncsibénk…
