Én igazán nem akarok fukarkodni a pajzán képekkel, de teljes sikertelenség övezi próbálkozásaimat. Nem tudom, mi van ezekkel a kakasokkal, lehet cölibátust fogadtak, de ez alatt a három nap alatt egy kufircoló párost sem tudtam lencse végre kapni, pedig a nap jelentős részében itthon voltam és lesben álltam. Vagyis szemmel tartottam őket a konyha - étkező - nappali háromszögből. Sőt, reggel, amikor engedtem ki őket, rögtön a fényképezővel támadtam, de semmi. Illetve őrült Szarumán - vagyis a főkakas - eléggé csúnyán nézett a gépre, meg rám is. Lehet a tyúkok így tiltakoznak, némán, amiért beleegyezésük nélkül blogolni kezdtem róluk. De hát az élet ilyen. A demokrácia csak elméletben tökéletes, mindig van egy határvonal, hogy kire vonatkozik még, és kire nem.

Akkor most térjünk át a női vonalra.

Észrevettem, hogy a tyúkoknak egyáltalán nem mindegy, ki röppen a hátukra. Ha van alkalmuk és helyük a menekülésre, akkor bizony az unszimpatikus figurák elől fejvesztve menekülnek. A másikat meg megtűrik, mint a cél szempontjából szükséges eszközt. Nekünk most három kakasunk van. Szarumán, az elve kiválasztott és tényleg minden szempontból jó kakas, aztán a kendermagos, aki nagy draba állat, de olyan kis jótét lélek, későn érő, meg a kis fehér paravitéz, akit ifikorában vertek a többiek (tyúkok és kakasok vegyesen) és kapott egy kis haladékot méltányosságból, de vár rá a fazék, a kendermagossal együtt. Ez utóbbiaknak eszébe nem jut csípni, támadni. Nem úgy Szarumánnak, de csak ha helyzet van.

A tyúkok nem szeretik őket.

Érdekes megnézni, hogy pl. a vörös kakasnak simán megállnak és leereszkednek, hogy az rájuk vetődhessen, a másik kettőt meg nem nagyon csípik. A tyúkok nem nagyon kezdeményeznek, az ő magatartásukat inkább a "hagyom magam", vagy a "futás innen" jellemzi.

Na, akkor jöjjön a biosz.

  Kép: www.mkk.szie.hu

A tyúknak csak a baloldali petefészke fejlett, ez, mint a kakasnál a here, a bal vese előtt és alatt lógó nagy fürtös szerv, mint a szőlő, aminek bogyói a tüszők. Ezek a különböző méretű sárga színű gömbök az érő petesejtek (tojássárgája). Ez a szőlőfürt szabadon lóg a hasüregbe, éppen a petevezető tölcsér formájú tágulata fölött. A számuk 500-3500 között változik és legtöbbjük fejlődése egy adott szakaszon megáll, elsorvad. A tüszők először gombostűfej méretűek és világos, sárgásfehér színűek. Később, ahogy nőnek és elérik a diónyi nagyságot, a színük narancssárgára változik. Az érett petesejt burka megreped, ekkor esik bele a már említett tölcsérbe, a termékenyülés is itt történik.

Ez után következik a petevezető leghosszabb szakasza, a magnum, ami a tojásfehérje elválasztására szolgál.                    

Egy vékony csík választja el a következő szakasztól, a vastag falú tojástartótól, ahol a tojásfehérje gyarapodásnak indul és a tojás héja is képződik. A tyúkoknál a hüvely a tojástartó és a kloáka között található, a tojás a hüvely kifordulásával, a kloáka érintése nélkül -tehát ezért nem lesz szaros a tojás- kerül a külvilágra.

Csak érdekességképp írom, hogy a tojás végig a hegyes felével előre halad, viszont a kitolás előtt megfordul -ha a tyúkot nem zavarják meg- és a kerekdedebb felével látja meg a napvilágot. Állítólag ennek az az oka, hogy a végső stádiumban így nagyobb erőt tud az izomzat a tojásra kifejteni. Vagyis könnyebben megy a szülés...