Hogyan is kezdődött? Talán úgy, hogy azt hittem, beteg az egyik, mert beült tojni az ólba dél körül, aztán valahogy 4-5 órakor még mindig ott ücsörgött elmélázva, míg a többi, aki szintén oda óhajtott tojni, hangosan kárálva járt kelt körülötte - húzz már el onnan, mert kigurul belőlem a tojás! Hát ő itt is maradt, a kotlóládát egy fölétámasztott osb lap és egy fatuskó képezte, hogy a többiek rá ne üljenek már éjszaka - mert képesek rá.
Ez a mélázó ücsörgés tartott 2-3 napig, aztán bedurvult. Lett belőle egész napos egyhelyben ülés, napi két három röpke evéssel, ivással megszakítva, és kissé szúrós, átszellemült tekintet. Egyszóval nem emlékszem pontosan. Egyszer csak ült és nem mozdult. Én meg annyira örültem neki! Úgy olvastam egy 1960-ban !!! megjelent könyvben, hogy a mai (azaz az ötven évvel ezelőtti) tyúkok már nem kotlanak, főleg amiatt, hogy az új fajták, amik hús, vagy tojó jellegűek, eleve úgy vannak szelektálva, hogy azokat az egyedeket, amelyek hajlamosak a kotlásra szelektálják (mert hogy nem gazdaságos a nagyüzemi tartásuk). A kotlásra való hajlam öröklődő tulajdonság a tyúkoknál. A vegyes hasznosítású fajtáknál például a Magyar tyúknál természetesen él ez a tulajdonság.
A Magyar tyúk kimondottan alkalmas fajta akkor, ha nem nagyüzemben akarja valaki a tojást termelni, vagy a húst. Igénytelen (ez nem azt jelenti, hogy nem kell vele törődni), jól kapar, azaz keres magának -és talál is- kaját, (bár azt hinnénk, ez a természetes, ma már ritka tulajdonság). Igaz, hogy nem nő óriásira, de a húsa kimondottan ízletes, száraz, szinte vörös, mint a vadhús. Nekem a tizenegy tyúkom (amikor még egy sem kotlott) napi átlag nyolc tojást adott, nyáron. Az őszi, téli hajlandóságról még nem tudok nyilatkozni.
Tehát maradjunk a kotlásnál. Megkotlott az egyik, majd rá pár napra egy másik tyúkom is. Az egyik a tyúkólban, annak a sarkában, a másik az istállóban. Érdekes, hogy a ló megszagolgatta egyszer, aztán másnap este is, amikor a karámból bevittük, aztán békén hagyta. Olyannyira, hogy a tyúk elé kitett kukoricához sem nyúlt (pedig az a lónak eléggé kívánatos csemege). Sajnos nem írhatok szép végkifejletet, mert úgy a kotlás második hetében jött egy akkora vihar estefelé, özönvízszerű esővel, hogy a tojások majdnem a víz tetején úsztak, úgy elöntött mindent a víz, tyúkólat, istállót. Sajnos csak másnap tudtam rendet tenni, de azt hiszem késő volt. Mire elhatároztam, hogy kidobom a tojásokat, mert a kelés 21 napját vagy 2-3 nappal elhagytuk, egyszer csak kis csipogást halottam.
Ő volt az:
Hát majd elsírtam magam. Láttam már kiscsibét, nem azért, na de ez a miénk, az első! Aztán amikor még vártam két napot, akkor újabb csipogást hallottam és ott volt még egy kiscsibe, egy fekete! Ez mondjuk állandóan sípol, tuti kakas lesz, folyton nyíg, problémái vannak és bénázik.
Erről most eszembe jutott a különbség a gyári, meg a kis házi lét között, hamarosan kitérek rá.