A múltkor olvashattatok egy felületes áttekintést arról, hogyan is alakult ki egyáltalán a mai magyar tyúk. Persze a poszt korántsem volt teljes, nem szólt a mai nemesítőmunkáról. Akit érdekel, az kattintson az írás végén lévő oldalakra, igyekeztem összeszedni a mai, szerencsére a neten is fellelhető információkat.
Kicsit visszatérve a múltkori poszthoz, azért azon erősen elgondolkodtam, hogy amíg egy világháború az összes borzalmával nem tudta padlóra küldeni a magyar tyúk tenyésztését ( ugye írtam, hogy Báldy és munkatársai szinte a semmiből teremtették újjá 3 év alatt az 1944-ben szétvert intézetet és törzstenyészetet, a munkájukat az aszályos évek sem könnyítették), addig valamilyen szinten a hetvenes évektől megtette ezt a divat, vagy talán másképpen fogalmazva, a globalizáció? A világ összes baromfihús termelésének 85%-át meghaladó húscsirke-ágazat genetikai alapját ma alig néhány brojlerhibrid jelenti. Mi lenne a helyes szó arra, hogy a háztájit lassan felváltotta a nagyüzemi tojás és hústermelés, ami persze nagyüzemi tartásra alkalmas fajtákat kívánt, így végül a magyar tyúk megmaradt - jobb esetben - vidéki kuriózumnak a nagymaminál, de már szinte onnan is eltűnt.
Hogy mi lehet az újabb sikerének a titka? Én legalább is hiszem, hogy hamarosan egyre elterjedtebb lesz. Talán az, hogy amit a század elején a praktikum diktált, ( a föld hasznosítása, gyümölcsösök "takarítása" és kártevőmentesítése olyan tyúkokkal, akik kevernek, kavarnak, jó messzire elkódorognak kaját keresni és nem egy helyben ácsorogva várják az etetést, e hasznos munka közben pedig önmaguk is a legjobb takarmányhoz jutnak) az ma divatos jelzőkkel a bio, meg állatbarát, meg természetközeli, stb jelzőt kapja, ezért talán ismét eljön az ideje a magyar tyúknak.
Na, beszéltem, illetve írtam már megint mindenfélét, most akkor jöjjenek a tyúkfajták!
A fehér magyar tyúk
Az Alföld és a Duna-Tisza köze tyúkja, mivel ez viseli el leginkább az árnyéktalan tartást és a tűző napot.
Tollazata fényes fehér, a kakasok tollazata szintén fehér, idősebb korban enyhén sárgás tollazatba hajló lehet. Lábszíne fehér, a korábbi nemesítések eredményeként a génbanki állományok egy részében sárga. Csőrük csontfehér, szemük narancsvörös, tarajuk, arcuk, áll- és füllebenyük vérpiros. Tojásaik krém, vagy világosbarna színűek, a naposcsibék egyöntetű fehér pelyhűek.
Az első tojásukat 24-25 hetes korban adják, csúcstermelésük ideje a 34-38. hét, tojástermelésük 48-52 hetes korukban csökken 30% alá.
1998-tól őshonosként regisztrált fajta, mely kizárólag génmegőrzési céllal tartott állományokkal rendelkezik. Ezekből a génbanki állományokból vásárolhatnak a kistenyésztők, családi gazdaságok tenyésztojást, naposcsibét. 2008-ban a Magyar Kisállattenyésztők Génmegőrző egyesülete keretében fenntartott őshonos és védett régi magyar tyúkfajták génbanki tenyészetei közül az alábbiaknál található fehér magyar tyúk:
ÁTK (korábban KÁTKI) Gödöllő, Dr Szalay István, Barta Ildikó
Szomor Dezső Apajpuszta
Rózsa Péter Hortobágy
Szabolcs István, Dejtár
Nemesítése során a küllemére vonatkozó előírások sem voltak egyformák:
.jpg)
Forrás:
A fehér magyar tyúk tenyésztési programja
