Menten fegyverhez nyúlok ha meghallom azAMBRÓZIA szót - dúdolhatnám, ha nem lenne most már halálosan komoly a dolog.
Erről a dalról improvizáltam:
Komolyan, már bocs, de ennyi félrevezetett embert egy rakáson és egyik olvassa a másiktól és írja le ugyanazt. A net, az Isten adta net lám megmutatja nékünk birkaságunk fokát.
A parlagfű baromira nem az Istenek eledele, bár végül is az Olymposzról egy Isten bárhova elröppenhetett, hogy szedjen pár szálat, de akkor sem. Az Istenek eledele bizony egy nem túl bizalomgerjesztő trutyi, vagyis olaj, bor, méz reszelt sajt és liszt keveréke volt.
Nem ez volt az első hely, ahol olvastam a mennyei parlagfűről, akit gonosz allergiások, akik a gyógyszerlobbi megvezetettjei (mert nem is a parlagfűre allergiásak, csak elhitették velük) irtanak. Kezdődött a parlagfű lekvárral. Aztán a múltkor Korenkánál olvastam róla és most maga Antal Valéria is ismét megnyilatkozott e nemes növényről, amit valami idióta botanikus meggondolatlanul elnevezett ambróziának latinul, ezzel ráborítva népekre a tudatlanság sötét zsákját. Megpróbáltam egy felbőszült hozzászólással ékesíteni Antalvali oldalát, de azt hiszem a hozzászólásom azóta is moderálásra vár (érdekes, most láttam, hogy valaki másé, aki hasonlókat fogalmazott meg, mint én az megjelent). Ezért gondoltam dohogok egyet a saját oldalamon.
Először akkor húztam fel magam, amikor a parlagfű csodalekvárról olvastam. Azzal nincs is bajom, hogy valaki a parlagfűből lekvárt főz, végül is régen a gatyamadzagot sütötték bele a sütibe, meg a fanszőrzetet, mert az tuti használ, oké, főzze, adja el, aki akarja egye. Na de a sok okos, aki az életében nem volt dögrováson a parlagfűtől ossza az észt... Ez kb, olyan, mint ha én mondanám Bélának, akinek nincs lába, aki a tolókocsiban ül, hogy kelj fel és járj! Szerintetek sikerülne neki? Csak a gonosz gyógyszerlobbi az, aki telebeszélte a fejed azzal, hogy nem tudsz járni. Szóval hajítsd el a gyógyszereid, mert az nem megoldás! Ezek az emberek tudják mit beszélnek? Semmi bajom az alternatív gyógymódokkal, hiszek a gyógynövényekben, nem ezzel van a baj. De akik ezt mantrázzák, nem tudják milyen éjszakánként ülve aludni összeszűkült torokkal, összeszűkült orrokkal, amin már nem tudsz levegőt venni és szájon át lélegezni úgy, hogy már fáj a tüdőd, mert így állandóan köhögnöd kell. Hogy nem tudod kinyitni a szemed, vagy ha kinyitod, nem látsz semmit, hogy fáj mindened és legszívesebben elásnád magad. Mert haszontalan vagy, életképtelen akár egy hónapig is. Aki nem volt benne ebben a nagyon durva részben, az nem is tudja miről van szó.
Én benne voltam, allergiás voltam több mint tíz évig. Hogyan kezdődött? Nagyon egyszerűen. Az első nap olyan volt a szemem, hogy nem láttam ki a világba. Szuper kinézetem volt a munkahelyemen. A második nap hogy úgy mondjam taknyam nyálam egybefolyt, így a fönők bátorító támogatása mellett már nyolc óra tízkor a tüdőgyógyászaton ültem. Allergiavizsgálat, egy dolog pozitív, de az ezerrel, a parlagfű. Kaptam gyógyszert, meg millió segédeszközt, szemcsepp, orrcsepp, szájon át befúvandó spré, satöbbi.
Másnap reggel indultam volna a melóba, kicsik felöltöztetve, megyünk a bölcsibe, várjatok, anya befúj egyet... A szájon át használandó cucctól olyan rosszul lettem, hogy kiterültem a franciaágyon és egyszerűen nem kaptam levegőt. A gyerekek teljes menetfelszerelésben ácsorogtak az ágy mellett, anya, mi van anyu, megyünk? Vihetem, a kisdömpert? Én meg megnyikkanni sem bírtam. Aztán pár perc múlva jobban lettem, örökkévalóságnak tűnt, feltápászkodtam, spré a kukába. Nem akartam gyógyszert szedni, de nem volt más választásom, bevettem. Egy óra múlva semmi bajom nem volt, minden elmúlt! Szedtem egész őszig, el is feledkeztem az egészről, mígnem eljött a következő nyár. Felírattam a gyógyszert, elkezdtem időben szedni, nem használt semmit. Oké, kaptam egy másikat. Az jó volt. A következő évben ugyanez, csak akkor a mégújabb gyógyszer sem használt. Fájt tőle mindenem, a fejem, a karjaim zsibbadtak, hát, akkor inkább szívok gyógyszer nélkül. Így telt el pár év, a kritikus hetekben néha már a halálfélelem vett erőt rajtam, olyan rosszul voltam, rettenetes volt. Aztán amikor a negyedik gyerekem volt egy éves, azt mondtam muszáj lesz valamit bevenni, mert így egyszerűen nem tudom ellátni őt és a testvéreit. Kaptam új gyógyszert, kicsit enyhültek a tüneteim, de ennyi, semmi több, viszont úgy éreztem, mint ha valami burok lenne körülöttem és folyton fáziskésésben lennének a mozdulataim.
Elég volt.
Lusta dög vagyok, csak az utolsó pillanatban mozdulok, megkérdeztem az orvost, nincs-e valami alternatív megoldása. Előjött mindenféle homeos ötletekkel, amik talán 2-3 év alatt meghozzák az eredményt. Na hát ez kilőve, még egy két hetes fogyókúrához sincs kitartásom.
Aztán hallottam egy riportot nem tudom kivel, de orvos volt, belgyógyász és nem kuruzsló és tulajdonképpen arról beszélt, mi okozhatja ezt az egészet. A legszimpatikusabb az volt az egészben, hogy a mondandója végén nem villantotta be a saját nevével jelzett csodapasztillát, nem ígérte, hogy bárkit kigyógyít, csak mesélt ennek az egésznek a fizikai hátteréről.
Önfejű és megrögzött gyógyszergyűlölőként (elhiszem, hogy a gyógyszerek hatnak, de kb. fizikai nehézséget okoz, hogy gyógyszert szedjek, annyira irtózom tőle, de a dohányzás is azért került el fiatalon, mert fizikai képtelenségnek tartottam, hogy füstöt szívjak a tüdőmre) úgy döntöttem saját magam fogom kuruzsolni. Mi baj lehet?
A növényeket elég jól ismerem, szeretem, szóval úgy döntöttem készítek egy kis keveréket magamnak. Semmi extra, csalán és olykor cickafark. Nincs ebben semmi ördöngősség, a csalán tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal, nem sokat árthat. Szóval én ezt a csalánteát olykor cickafarkkal kiegészítve ittam januártól kezdve minden nap és bekövetkezett az, amit magam sem akartam elhinni. Jött a rettegett július vége, augusztus és nem történt semmi borzalmas. Az orrom kicsit folyott, háromnaponta viszketett egyet a szemem, de semmi. Simán, orrdugulás nélkül, köhögőrohamok nélkül vészeltem át a legdurvább heteket.
És mi a legjobb az egészben?
Ez azóta is megmaradt. Pedig már lazulok, az első évben még úgy csináltam, hogy március körül elkezdtem újra inni a csalánteát, de most már évek óta visszalustultam és amikor érzem, hogy ajaj, támad a parlagfű, iszogatom a teámat. Idén egy hete kezdtem.
De térjünk vissza a parlagfűre.
Ésszel fel nem érthetem, hogy ebből az agresszíven terjedő gyomnövényből kinek áll érdekében csodanövényt kreálni? Nincs száz éve, hogy idekerült hozzánk és szinte mindent elborít!
A másik dolog, ami bánt, hogy ilyen hülyeség miatt az országunk hihetetlen gazdagságú gyógynövény állománya méltatlanul elfelejtődik, mert egy ilyen növényt hájpol mindenki. Tudtátok, hogy szinte az összes "gaz" ami a kertünkben kapára vár, szinte mind gyógyhatású? Na persze ezek egyike sem jó MINDENRE (mint ahogy azt ma pl. a felkapott parlagfűről állítják). Sír a lelkem, amikor ezt a sok butaságot olvasom és sajnálom, hogy senki nem szentel ekkora figyelmet mondjuk a Fűzfa, a Porcsinfű, a Százszorszép, a Gólyaorrfű, a Cikória, a Lóhere, a Martilapu, a Meténg és még sorolhatnám, egyszerű gyógynövényeinknek.
Vajon mennyire etikus dolog az embereket a "parlagfű minden bajt gyógyít" okossággal ámítani? Aki ezt megteszi érez valami felelősséget embertársai iránt? Kapható Istenek eledele néven parlagfű tabletta is, 3500 forintért. Esetleg valaki nem akarja nálunk lekaszálni? Ingyéé adom, na, jó, ha akar fizethet is.
Vagy talán ez a módja annak, hogy valahogy visszaszorítsuk? Ha lesz olyan átvételi ára, mint a bodzának, megéri leszedni valakinek (már vagy 100 éve ezzel vicceskedem, de lehet nem hülyeség...) talán az allergiások is fellélegezhetnek kissé?
Mert bizony akárhogy csűrjük csavarjuk, aki allergiás a parlagfűre, az jól tudja, hogy ha elutazik mondjuk valahová az Északi-Középhegységbe, akkor a legdurvább szezonban is szó szerint FELLÉLEGEZHET, mert ott nincs, vagy nincs annyi parlagfű.
Olvasnivaló:
Ködpiszkáló és a parlagfű lekvár
