Kecske, malac, kakukkfű
2013. június 05. írta: Rosa Rugosa

Kecske, malac, kakukkfű

margókakukk.JPG

Valaki kérdezte tőlem levélben, mi újság a kecskével, malaccal. Nem is tudtam mit válaszoljak. Tudjátok az az igazság hogy pár hete kicsit teleszaladt az agyam ezzel a sok állattal és állattartói lényem igazi mélyrepülésbe kezdett. Mert elegem lett abból, hogy nem lehet úgy elmenni egy napra itthonról, hogy ne az járjon a fejemben, hogy mekkora őrület vár majd, ha hazaérek. Hogy a disznó minden áron be akar menni a tyúkokhoz, ezért félretúrja a meglehetősen rozoga kaput. Hogy a tyúkok azonnal kijönnek és azonnal lezabálják az epret, a ribizlit. Hogy az egyik kutyánk, akit kénytelenek vagyunk láncon tartani, ha elszabadul, egy perc alatt hatalmas lyukat készít a kerítésre (a másik kettőnek esze ágában sincs kimenni, de ha már ott az a lyuk...). Hogy jaj, a lovaknál elfelejtettem bekapcsolni a villanypásztort, remélem nem szöknek ki és tarolják le az éppen termőre fordult gyümölcsfákat. Hogy a kecske remélem nem tekeri be magát úgy a kötélbe, hogy azt Hudini is megirigyelhetné. Elvira a kicsi, meg nem fog egész nap mekegni, amivel gondolom nem csak engem kerget az őrületbe. És sorolhatnám. De jó sokáig.

Ezek nem felesleges aggodalmak, szinte nap mint nap megtörténnek én meg csak nézek, hogy mi a túrót csináltam egész nap, hogy már megint így elment az idő. És elegem lett abból, hogy lassan a gyerekeimnek nem ugrálok annyit, mint az állatoknak. Ráadásul úgy éreztem, érzem, hogy lassan csak a kiszolgálásra marad időm, arra, hogy valami örömet is leljek bennük, már nem. Akkor meg mi értelme az egésznek? Szóval úgy döntöttem, eladom az eladhatót (ugye a kutyák kilőve, azokat nem lehet) és befejeztem, lesz tíz tyúkom és boldogan, nyugodtan ücsörgök a gyerekeimmel a játszótéren, vagy megyek dolgozni úgy, hogy nem kell azon aggódnom, mekkora kárelhárítást kell végeznem, ha hazaérek.

Én nem akarok panaszkodni -pedig most azt teszem-, de ebben az állapotban mit nem adtam volna egy tömbházi lakásért, ahol max a halakat kell megetetni az akváriumban és ahol lekopik a sár a cipődről, mire felérsz a negyedikre.

Feltettem elsőnek a malacot. Jött néhány érdeklődő, egy része már a telefonban fikázta, hogy jaj, ez túl nagy lesz, meg így, meg úgy. Volt akinek tetszett. Aztán gondoltam felteszem a kecskéket is. de a Rozit sajnáltam. Végre összeszedte magát. Ki tudja, hova kerül? Mi lesz vele?

Nem tudom mi történhetett, de akkor kezdődött, amikor megfenyegettem Elvirát. Ha nem hagyja abba ezt az egész napos mekegést, akkor másnap reggel fogom és kikötöm annak a kapujába, akitől jött, csináljon vele amit akar. Komolyan mondom, másnap a kiskecske egész nap kussolt. A malac is felhagyott egyik napról a másikra azzal, hogy bejöjjön a lakásba és az itt található alomba tojjon (amikor ugye kint is lehet), sőt, egyik napról a másikra bevetette magát egy a teraszon található kis ládába, azóta kint alszik és csak enni jön be, hogy a kutyák ne zaklassák.

Aztán az egyik délután, amikor volt egy kis időm, hogy elücsörögjek köztük arra gondoltam, mennyire üres lenne az életem nélkülük. A városba szinte csak kényszerből járok (lásd gyereknap, munka) és alig várom, hogy hazaérjek ebbe a Noé bárkájához hasonlító őrültek házába. Bármelyiktől megválnék, űr maradna utána.

disznópásztor.JPG

A múlt héten szombaton elmentünk az ártérbe -térdre imára, reméljük a Duna ott marad- kakukkfüvet szedni (készül a cukorka és a szirup). Vittük Margót is, akinél ez a pórázos sétáltatás nem nagyon akart összejönni. Elengedtük. És úgy jött utánunk, mint egy kiskutya, vagyis még jobban, mert egy percre nem maradt tőlünk két méterre sem le. Szóval én szedtem a kakukkfüvet, a három kicsi (a legkisebb otthon maradt a mamával, aki ezen a héten segített) bujkált a fák között és a láthatatlan ellenséggel harcolt, Margaréta pedig ott settenkedett körülöttünk végig.

mkakukkfű.JPG

margókakukk1.JPG

Végül is arra jutottam, hogy itt nem (csak) az állatokkal van baj, hanem kicsit össze kéne szedni magam és gördülékenyebben vinni a dolgokat. Valójában egy két kedves szó, egy simítás az állatoknak nem nagy idő, pár perc is elég, csak valahogy néha a mindennapok eluralkodnak az emberen és olykor eszébe sem jut, hogy a jókedvet, jó hangulatot, az örömöt nem várni kell, hanem kicsit tenni is kell érte.

A lényeg, az állatok maradnak, bár tényleg elég sok idő megy el rájuk, majd valahogy megoldjuk. Innen szép nyerni.

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr185344873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

01001100au (törölt) · http://ittmindenilyen.blogspot.co.uk/ 2013.06.05. 09:33:26

Egy fontos kérdés mi lesz a szalonna sorsa? Boldog öreg kor vagy misztikus átalakulás ebédé?

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2013.06.05. 09:37:49

@Pickles: reméljük boldog öregkor... majd megyek vele szarvasgombát keresni...:D

redrabit 2013.06.05. 09:51:23

Nagyon szeretlek olvasni :) Annyira átérzem ezt a gondolatmenetedet... amikor ép térdig járok a sárban és küzdök a tyúkjaimmal , mert nem elég, hogy az égből jön az áldás napokig, akkor még ezek a buta állatok is felborogatják az itatót, szétkapják a kaput stb-stb... Néha az ember besokall, de aztán rájön, hogy bizony szép az élet salala :)
Nagyon remélem, hogy "megemberelték " magukat az elkanászodott állatkáid :) és rendesen viselkednek most még egy jó darabig, hogy élezhesd a tanyasi élet minden csínyját-bínját :)
Idén is ültettetek kukoricát ?
Mi megpróbáltuk--hátha lesz belőle valami ( eddig még semmi :P )

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2013.06.05. 09:59:55

@Pickles: Ha jól tudom van egy mennyiségi korlát, ahonnan már bármiféle gomba gyűjtése nem saját célra számít. Most úgy tudom már csak képzett kutyával lehet hivatalosan nagyobb mennyiségben szarvasgombát gyűjteni. Na de hogy malacot hol lehet képezni...:DDD Nem úgy működik, mint a kutya.:D
Bár egyenlőre örülök, ha arra jut idő, hogy néha elvigyük sétálni.

@redrabit: örülök, hogy nem csak én vagyok így vele néha!:)))
Ültettünk kukoricát, szokás szerint kicsit későn, bár a földön egy csomó kikelt a tavaly elhullott magokból, azok bezzeg szép nagyok voltak.:) Az ültetett éppen most kelt ki, már látszanak a sorok. remélem az idén az is jobban sikerül, főleg ha mi is jobban csináljuk.

zsuzsi_buvar 2013.06.05. 11:15:21

Hu de megijedtem, h nem lesz mirol olvasni. Sajnalnam a malackat meg a kecskeket. Az erzes ismeros, ha kiengedem oket (es olyan szepen tudjak kerni), akkor a terasz osszes viragvalyujabol kikaparnak mindent, ebben segitenek nekik a kutyak is.
Mondjuk az en konkluziom az lett, h nem lesz tobb viragvalyu :P

Rengeteget dolgozhatsz, riszpekt...

newborn 2013.06.05. 13:21:06

Én egy ideig szabadlábra engedtem a csirkéket, aztán rájöttem, hogy nem jó ez-mert széttúrnak mindent, de tényleg mindent, és persze potyogtatnak. 5 csirkénél még elment, de most a rengetegnél-szerintem 5 perc alatt sivatagot csinálnának az udvarból.

Aztán a kotlós kacsát a kicsikkel-mert mondták nagyon hozzáértők, a kacsa nem kártékony, nem teszi tönkre a kertet. Legyen. Napokig járták is a kertet, ami nem volt elég, 2 meglépett a szomszédba..majd annak a szomszédjába... engem meg az idegbaj kerülgetett mikor még du. sem voltak meg. Hála a vihar kiverte őket a búvóhelyükről, nagy nehezen hazajöttek.
De a sokadik napon gyanús lett, hogy nem elég nekik csak a fű. Aaaaa, lezabálták a kikelt borsót, a spenótot, a répa zöldjét, a hagymát... Már láttam őket a sütőben... mondjuk a kicsiket valahol máshol. Elbarikádoztuk a kertet, regenerálódjon-ami maradt.
De akkor neki estek a kibújó virágoknak. Visszazártam őket büntetésbe. Sajnálom őket, mert édesek meg aranyosak. De nekem nem ezt ígérték....

Bobitka 2013.06.05. 14:36:14

Én voltam anno az érdeklődő malacka és kecske ügyben.
Nehéz lehetett ezt végig élni, gondolni. De szükség van erre is, különben nem kezd változtatásba, átértékelésbe az ember.
Azért, - a biztonság kedvéért - írásban kellene a férjednek megfogadni, hogy semmi tücsköt-bogarat nem hoz haza többet váratlanul.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2013.06.06. 08:31:06

@zsuzsi_buvar: Ez az első év, hogy a teraszról hiányoznak a virágok (és nekem tényleg hiányoznak), de nem ér annyit az egész, hogy minden reggel megüssön a guta, amikor látom, hogy kiszedték a kutyák, kitúrta a malac, stb.:)
@newborn: Áááá, a szelíd és szolíd kis kacsák...:)))
@Bobitka: Nem hiszem, hogy a férjemnek kéne ilyen dolgokról nyilatkoznia, ugyanis egy határozott nemet nem mondtam egyik állatra sem, ha így lett volna nem lennének itt.:)
süti beállítások módosítása