Hogy milyen megfontolásból, azt nem tudom, mert ép ésszel nem magyarázható, de ismét bevásároltam. Azt mondja az egyik ismerős, tud pár piros tyúkot (ilyen hülye név, mi az, hogy piros?), mert valaki szabadulna tőlük, nem kell-e? Hát, mondom, egy öt darabot bevállalok. Na, kitette őket a ládából, rögtön láttam, megint bevásároltam látatlanban pár fittyedt tarajú letojt tyúkot, (bár állítólag ezek még csak most kezdtek tojni, tényleg, elég fiatalnak tűnnek) akik a kukoricát szemes formában még sosem látták és bután nézik, hogy a többiek mit szedegetnek olyan élénk örömmel a földről. Jajjj.

De csak hogy ne unatkozzatok, most nem adom fel, a tyúkjaim erősek, majd megvédik magukat. Kopasznyakú fiatal, alig fél éves kakasom, akinek állandóan az utódgyártáson jár az esze, élénken pörgött az újak körül. Ismeritek a viccet?

Új kiskakas kerül a baromfiudvarba, és azonnal lendületesen munkához lát. Nem kíméli a pulykákat, gyöngytyúkokat, kacsákat, libákat sem. -Nem lesz ennek jó vége, fiacskám! - figyelmezteti az öreg kakas a fiatalt, de az rá sem hederít. Másnap reggel az öreg tarajos szomorúan látja, hogy a buzgó kiskakas ott fekszik döglötten a szemétdomb tetején, és fölötte már ott köröz egy héja.
- No lám - csóválja a fejét az öreg -, megmondtam én, ez a sok szex nem vezet jóra!  
- Psssszt! Mindjárt leszáll!! - suttogja mérgesen a kiskakas, egyik szemhéját felnyitva - Nehogy elriaszd itt nekem!

Na, meglátjuk mi lesz, szerdán jövök az első hírekkel...