Van egy oldal, amit szeretnék megismertetni veletek - ha még nem ismernétek. Én még régebben, a rádióban hallottam róla.
"A Fortepan két magánember, Szepessy Ákos és Tamási Miklós kezdeményezésére jött létre 2010. őszén. Nevét a váci Forte fotócikk-gyártól kölcsönözte, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet. Az on-line archívum alapját kettőjük gyűjteménye adta. A fotók zöme budapesti lomtalanításokból származott, több mint 20 év kidobott albumaiból, negatív filmjeiből szkennelt ötezer felvétel. Az alapítókat kettős cél vezette a gyűjtemény bemutatásakor, megosztásakor. Egyrészt szerették volna felhívni a figyelmet (a jórészt ismeretlen) amatőr fotósok hagyatékaira. Szemben a hivatalos ízű sajtófotóval, ezeken a családi fényképeken mintha egy másik Magyarország képe rajzolódna ki. Cáfolják, vagy kiegészítik azt a tételt, miszerint a XX. század csak nyilvános eseményekből állt: átadták, aláírták, letartóztatták, üdvözölték, eltemették... Itt nyaralások, hétköznapi és ünnepi jelenetek, utazások és portrék, gyerekek és lakások köré rendeződik a világ. Másrészt a szabadon publikálható, történeti értékű fotókat szerették volna közkinccsé tenni. Dacolva azzal a közlési- vagy jogdíj-gyakorlattal, amit közgyűjteményeink (sokszor szükségszerűen) követnek, a Fortepan fotói ingyen közölhetőek. A honlap indulása után szinte azonnal kiderült, hogy ezekkel a célokkal sokan tudnak azonosulni."
Mit mondjak, én már hosszú órákat áldoztam az életemből, bambán a képernyőre meredve, hogy a fotókat nézegessem. Az első szívszorító érzés az volt, amikor megláttam a régi házunk -tetejét, mert pont nem látszik a mi régi kis legalább száz éves ékszerdoboz házikónk - egy fotón. A konyhaablakból békaperspektívából néztem a Rókus-kápolnát, az udvarról pedig a Dunát. Ahol reggelenként a buszmegállóban álltam akkor még két gyerekkel, indultunk a bölcsibe reggel hétkor, én meg futottam tovább dolgozni, nos ott pár évtizeddel ezelőtt ez a gépjárműcsoda lett megörökítve:
Nézegettem a képeket és próbáltam összeszedni néhány tyúkos fotót, de persze elkalandoztam, így bukkantam néhány érdekes képre, ami valóban, az akkori világ hétköznapi arcát mutatja. Bár manapság illik azt gondolni, hogy száz éve a világ egy csökevény volt, a nők folyton szívtak, a férfiak meg uralkodtak, ha elkezditek nézegetni a képeket, akkor nem kevés boldog embert láthattok. Az idők változnak, ami ma jó, új és modern (nem csak tárgy, hanem világnézet, életszemlélet), az holnapra már sötét középkor. Csak azt nem kéne elfeledni, hogy az éppen akkor élő ember valószínűleg éppen akkor boldog, elégedett és érzi úgy, hogy jó úton jár. Vagy boldogtalan és elégedetlen.
Akkor jöjjön az a pár kép, amit kimazsoláztam nektek, a képekre kattintva az eredeti helyen megnézhetitek őket nagyobb méretben is (ott a "letöltöm" gomb alatt nyílik meg teljes méretben).
Kissrácok libákkal (már megint ezek a libák)
Anya, fia és néhány korabeli tyúk
A következő képeknek nem sok közük van a tyúkokhoz, azért állat mindegyiken látható...
Itt ez a helyes kis lyányka. Nézzük csak, boldogan mosolyog a kivágott fatuskón ülve. Vajon azért, mert tudja, hogy a folyó van vagy 5 méter mély közte, meg a bika között, vagy ez egy mit sem sejtő mosoly és a bika bizony tudja, hogy hol a gázló?
A másik kedvenceim ezek a héderelős, vagy héderezős, (nem tudom hogyan helyes) képek. Itt ez a ladikos, ökrösszekeres, dohányzós.
Nekem ez a kedvencem! Láttatok ilyet manapság? Mostanában valahogy annyira nem menő, hogy az emberek csak úgy ruhában, mindenféle felszerelés nélkül hemperegjenek a fűben. Van néhány családi fotónk és azokon is láttam ilyet, hogy semmi melegítő, meg ilyenek, mindenki vasárnapi öltözetben hever a hegyoldalban és napozgat. Ezt a képet ha megnézitek közelebbről, a szereplők nem is fűben pihengetnek, hanem talán repcében? Nekem nagyon tetszik! Kalap, ez-az, picc-pucc ruházat, fekszünk a repcésben miközben a kis jércék körülöttünk csipegetnek...
Ha jó idő lesz, esküszöm kipróbálom, felveszem a legjobb ruhám és kifekszek a gátoldalba...
Jó hétvégét nektek is...
