Nagy események történtek, történnek most a tyúkudvarban.

Tegnap elkészült a tyúkól másik fele, hamarosan jönnek az új tyúkok! Több mint negyven. A tojóládát kipakoltuk, valami eső elleni védelem azért kéne neki. Ment a fúrás faragás, míg a férjem és a legnagyobb fiú csinálták az ólat, addig én a legkisebbet próbáltam olyan távolságban tartani, hogy ne okozzon túl sok kárt. Én igyekeztem, de nem voltam túl hatékony. A kombinátfogót többször is a szalma alól kellett előkerítenem, a csavarok meg teljesen összekeveredtek, mivel a kicsi úgy érezhette, közösségi élményre vágynak, így a három doboz különböző méretű facsavart egybe dobálta pillanatok alatt. Szerencsére a körfűrész, meg az akkus csavarozó lekötötte egy darabig, a helyzet csak akkor kezdett fokozódni, amikor használni szerettük volna és elvettük tőle. A következő állomása a játéknak a "Hová tűnt a pánt, amit az ajtóhoz vettünk?" volt. Hideg, hideg, langyos, meleg, ismerem a kis pakolómestert, mint a rossz pénzt, igen, betette a tojóládába.

Közben a két kicsi ( két középső) elkezdett mindenféle rissz-rossz fadarabokból valami felismerhetetlen izét építeni az egyik szalmabála köré, persze a kíváncsi tyúkok azonnal ott termettek, bebújkáltak a fák alá, némelyik be is ült egy kisebb kuckóba. A kicsik egy fangli kukoricával felmásztak a bálára és onnan szórták körbe-körbe, eközben azt üvöltözték, hogy "Tyúkbirodalom!", és az Age of Mythology játék egyik zenéjét tutulták, a tyúkok meg boldogan rohangáltak a repkedő kukoricaszemek után. Én meg mondtam nekik: "A csirkék szeretik önt, uram!" -ez azt hiszem Stronghold.

Egyszóval a tyúkólépítés körülményei kimondottan kaotikusak voltak. Szegény tyúkok már alig várták, hogy a helyükre mehessenek, mivel esteledett. Végül felbátorodtak és a zúgó hangok, meg a gyerekek övékölése ellenére is berontottak a kis óljukba. Mielőtt sötét lett volna, mi is végeztünk, holnap jöhetnek az új tyúkok!

Már alig várom!

A képek gyorsan és félhomályban készültek, nem túl élesek, de lehet csak az én szemem rossz...