A tyúkok más szemmel sorozat fókuszában most álljon a japán kakas, aki már van, -igaz, még nem írtam róla- szerencsére él és virul és persze nem kívánom a halálát. De legalább létezése apropóján megoszthatom az egyik kedvenc költőm egyik kedvenc versét.
Japánkakasunk halálára
Kati lányomnak
Ne hagyd a kertben azt, akit szeretsz!
Védtelen ne hagyjad kint a kertben,
ahol a macska zsákmányára les,
ijesztő macskaárnyék jár a kertben.
De én is hányszor hagylak benneteket,
kaput erőtlen kis vasnyelvre zárva!
Szorongva várjátok jöttömet.
A ház körül kering a macska árnya.
Jövök haza, pénzt, munkát, ennetek
hozok, s noha tudom, hogy ez a rend,
mégis napra-nap addig rettegek,
amíg körül nem fogtok idebent.
Látod: szerencsék véletlene minden.
S száz szerencsét egy pillanat kiolt:
az előbb csendben aludt még a kertben,
aki most a macskakarmok közt sikolt.
