Az előbbi posztban szó esett a két kis libáról, akik sajnos a mi hibánkból csak egy hétig éltek velünk. Ez az egy hét is elég volt ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy márpedig liba kell! A liba okos. A liba kézhez szoktatható, ami azt jelenti, hogy követ, mint egy kiskutya és kb. olyan szintű kapcsolat is alakítható ki vele. A liba egy kis köcsög -ha idegenről van szó- és van olyan jó házőrző, főleg többedmagával, mint egy kutya.

Konrad Lorenz kísérletei sokat elmesélnek róluk, de a valóságban ezeket a dolgokat megélni még jobb, mint amilyen élvezetes volt könyvben olvasni róluk. Bárhová mész, hangos csivogással követnek és annyira okos szemük van! De erről majd később, egy másik alkalommal részletesebben írok.

Gondolom akinek gyereke van és hagyja őket mesét nézni hétvégénként délelőtt, az már hallott a mászó mackó plüssfiguráról, ami maga után csalogatja a gyereket... A mai társadalom olyan hogy inkább eme gondolom Kínában készülő cuccot részesítik előnyben még a kerttel rendelkezők is, mint a libát. Pedig a liba mennyivel jobb! Nincs károsanyag tartalma, önállóan lépeget random irányváltásokkal, többfunkciós, anyának nem kell kapcsolgatni, vagy felhúzni, ráadásul olcsóbb, hazai termék és ha meguntuk, akkor nem szennyezi a környezetet, ha csak a sütéséhez elhasznált áramot, vagy gázt nem számoljuk.

Ami nekünk tetszett, az az volt, ahogy a kisfiunk őket követte -a legjobb mászásra ingerlő dolgok, illetve lények egyike tehát a liba-, azután a libák őt, tehát körülbelül kergetőztek, mert mindenki a másikat akarta követni.

UTÁNUK!!!

UTÁNAM!!!