Több mint másfél éve nem jelentkeztem - leszámítva az újévi újrakezdős próbálkozást. Annyi minden történt, be kell vallanom, az országban és a világban történt dolgok elkedvetlenítettek, elkedvetlenítenek ma is. Úgy éreztem és érzem valahogy ma is, nincs helye a tyúkokon örömködni, miközben -számomra- elborzasztó fordulatot vesz minden körülöttünk
Az oldalamat szerintem egy éve nem néztem meg, az utolsó bejegyzés óta. Úgy gondolok rá, mint egy eldobott, magára hagyott szép növényre, amit nem öntöz és táplál, aki felnevelte. Kicsit meg is fáradtam sok mindenben és eltűnt a lelkesedésem is. Pedig mindig éreztem, hogy ez másokat is inspirált, mert annyi jó dolog gyűlt itt össze az aktív és lelkes olvasók által.
Ahogy visszanézem a bejegyzéseket, a tyúkok fotóit, atyaég, az a kedves kakas hol van már -megettük. Vagy bármelyik. Azt hiszem lesz egy-két jellem, akire röviden visszaemlékezem majd így pár év távlatából. Ahogy a képeket nézem, vannak itt nagy öregek is, igazi túlélők, akik ma is koptatják az udvar porát.
Az a lényeg, mégis megpróbálom újraéleszteni az oldalt. Csak a magam örömére.
