Csak bízd a természetre!
2014. április 23. írta: Rosa Rugosa

Csak bízd a természetre!

Csak bízd a természetre! Akotlós majd elül valahol és egyszer csak előtotyog a kiscsibékkel! Ismerős? Akár én is mondhattam volna. Magam ennek a híve vagyok, de azért ne legyen senkinek illúziója. Természetes, a részemről 0 óra munkát igényel, az eredménye ugyanakkor sztohasztikus. 

Már több mint három hete kikeltek a japán csibék. Összesen három a két kotlós alatt. 8-8 tojáson ültek,ezekből 6 nyomtalanul eltűnt az utolsó napon, 6 terméketlen volt, 3 kikelt, 3 pedig elhalt még a tojásban. Na ebből bizony nem fogok meggazdagodni. Sőt, elmondhatom, hogy 3 csibe felnevelése két tyúk 6-8 hétig beszüntetett tojástermelésébe kerül, a kajájukat már nem is számolom. Nálunk ilyen úrinők élnek az udvarban.

Elgondolkoztam azon, hogy vajon melyik éri meg jobban? 

Hagyni, hogy a dolgok menjenek a maguk természetes útján és bízni a jó termésben?

Vagy mindent biztosítani, felügyelni (nem kevés pénz és időráfordítás)?

Igyekszem a természetre bízni, de azért az olyan szólamokat fenntartással kezelem, hogy "az állat tisztában van azzal, mi jó neki". Jut eszembe az egyik kotlósom, aki a szalmabálák közti lyukba fészkelt olyan 180 centi magasságba úgy, hogy a fészkéből csak "kivetődni" tudott. Vajon hogy képzelte a fiókanevelést? A másik egy féltetőre fészkelt, amit beborított a bodza. Hogy innen hogyan képzelte a lejutást csapatostól? 

Azt hiszem mégsem bízhatom teljesen a természetre és bizony erőszakot fogok alkalmazni a kopasznyakú tyúkomon, aki szintén a szalmabálák között, emberfej magasságban kotlik vagy egy hete. Áttelepítem és bezárom, mert nincs kedvem apró csibehullákat takarítani az udvarból.

Azt ugyan be kell ismernem, hogy a méretes hátsó udvaron bizony szépen növekednek a japán kicsik, pedig csak reggel és délután szórok nekik darát, de a két mama márlassan köbméteres gödröket ás a karámban (ahol azért egy részen hogy finoman fogalmazzak nem kevés lószar komposztálódik). Megjegyzem ez a melegt trágya, ami azért zabmagokat is tartalmaz a legjobb fehérjeforrás az éppen csírázó magokkal, a többi gyommaggal, amit a tyúkok lelkesen pusztítanak.

Kiszámíthatóbb eredményt ad talán, ha valaki kisebb, jól karbantartható helyre zárja a tyúkjait, így könnyeben védheti őket az élősködőktől, jobban tudja felügyelni a dolgokat. Ugyanakkor a szabadon tartott tyúkokkal jóval kevesebb a gond, igaz, ehhez hely kell. Nálunk a fiatalabb, már nálunk kelt generáció majd 2 méter magasan alszik a bodzafán. Itt esélytelen, hogy pl. a róka elkapja őket. Ép szárnyakkal, jó kondival, a menekülés mindenféle ragadozó elől. A nálunk született és nevelkedett tyúkok sokszor rá se néznek a szemes takarmányra, inkább a komposztos gödröt választják.

Ugyanakkor be kell látni, hogy ez a fajta tartás ma már nem sok helyen valósítható meg. Ha csak arra gondolok, hogy a mi falunkban is felszámolódtaka házakhoizb tartozó hatalmas telkek. Az ö9regekkel beszélve mindig felsejlik egy régi világ. A gyerekek csapatban hajtották le a libákat a Dunára, ahol egész nap elvoltak, majd hazafelé áthajtották őket a tarlón. Megvolt a játék is, a munka is. A telkek nem 500-1000 négyzetméteresek voltak, hanemn a legkisebb telek is volt legalább 1 hold. Az volt a normális, hogy a tyúkok és egyéb aprójószág az utcákon szédeleg, ez ma már elképzelhetetlen.

Változik a világ.

Fotó: FORTEPAN

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr855999951

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sosperecke 2014.04.23. 10:13:15

Nálunk nagy kert van, de az feloszlik 4 részre. A veteményes/gyümölcsös, a malac rezidencia, a csirkék része, és a ház meg az előkert. A csirkéké kb 250-300 nm. Nincsenek még sokan, mert az új generáció egyik része (a 3-5 hetesek) még nem kint vannak, a még újabb generáció pedig a szomszéd kotlósa alatt várja a május 7.-i kelést. Viszont van egy kis japi családom. 2 tavalyi tojó és egy kiskakas. 3-4 napja a két tojó összebeszélt és elkezdtek valahová tojni. Az egyik fészkét megtaláltam és áttelepítettem egy eldugott japi tojóládába (saját kezűleg csináltam kifejezetten nekik, és a nagyok be sem férnek), ahová úgy nézem tojik is, de a másik fészkét nem találom sehol. Az okosok azt mondták, hogy lehet ha 10-15 tojás lesz a fészekben, akkor rájuk ül, de jó lenne megtalálni, mert nálunk nem csak róka van, de menyét, nyuszt és nyest is.

magyar bucó 2014.04.24. 06:19:57

Nem olyan hülye állat az a tyúk, ahogyan képzeled. A vadkacsa is szokott fán, faodúban is fészkelni, a kikelt kiskacsák egyszerűen leugranak, nem lesz semmi bajuk. Viszont a rókának esélye sincs tojásnapot tartani...

könyvbolond_konyhatündér 2014.04.25. 17:08:26

Tényleg így volt gyerekkoromban, hogy a baromfi az utcán kóborolt, az árokparton kapirgált. Aki a Berettyó közelében lakott, annak a baromfiai még 20 évvel ezelőtt is egész nap kint voltak, nem hiszem, hogy sok szemestakarmányt igényeltek volna, ott volt elég ennivaló. Viszont hogy hány veszett el közben, azt nem tudni. Nálunk a családban történt, ahogy az 50-es években, amikor mindenből kevés volt, a baromfi volt egy család egyedüli húsforrása, egy nagy csapat kacsánk úszott el a Berettyón, sose lett meg. Nagymamám gyalog végigment vagy 8 kilométert a folyó mentén a harmadik falun túl, de a kacsák sehol.

_Éva_ 2014.04.28. 14:18:47

@könyvbolond_konyhatündér: Gyerekkoromban a dédimamámék házával szemben még volt egy tó, egyszerűen kacsaúsztató volt a neve. Reggel a környék víziszárnyasait mind oda hajtották ki. Azóta kiszáradt.
És tényleg, annyi volt, hogy este szórtak nekik valami szemeset már bent a helyükön, meg a libákat a vége felé tömték, de fiatalon azok is kint voltak, emlékszem még az esti hívószóra. Lilililili... és jöttek befelé hangosan.
A házat már lelakták, a tó sehol, ez volt 10 éve, ki tudja, azóta talán már a ház sincs meg.