Minden gyerek jól lakott?
2013. április 12. írta: Rosa Rugosa

Minden gyerek jól lakott?

Szeretném, ha beszélgetnénk, lehetőleg politikamentesen, talán még lehet úgy, erről a sok embert érdeklő és megosztó témáról! Nagyon érdekelne, hogy a gyakorló háziállattartók mit gondolnak erről az egészről?

A Minden gyerek lakjon jól alapítványt szinte mindenki ismeri. Megítélése ellentmondásos, sokan az egész tevékenységet értelmetlennek tartják, vannak akik a módszerekkel nem értenek egyet. Mindjárt az elején leszögezném, én az alapötletet jónak tartom. A kivitelezést, az eddig összeszedett információk alapján viszont hatástalannak, átgondolatlannak és pazarlónak. Itt azért megjegyezném, hogy az alapítvány oldalán szinte semmit nem lehet arról megtudni, hogy milyen fajtájú állatokat, vetőmagokat osztanak. Az emberek, akik részesülnek, részesülnének benne nagy várakozással készülnek és úgy látom lelkesek, végre valaki rájuk is gondolt, úgy tekintenek Hegedűs Zsuzsára, mint a megváltóra. De az ördög és persze egy akció sikere is mindig a részletekben rejlik.

A témához hozzászóló emberek véleménye nagyjából három részre osztható, az egyik, aki tapsol és örül és nyomja az sms-t, mert úgy érzi, most tényleg valami kézzel fogható dologra kérik és költik a pénzét.

A másik valószínűleg életében nem tartott még haszonállatot, de meg van a véleménye a sok semmirekellőről, aki meghúzta magát Szabolcsban, Borsodban, Baranyában és egyéb világvége helyeken, csak azért, hogy ne kelljen dolgoznia és mekkora egy alávaló gazember, amiért nem sikerült felnevelnie "böcsülettel" azokat a drága kis napos csibéket. Hozzáteszem, a nyilatkozó valószínűleg ugyanolyan sikerrel nevelné fel azok között a körülmények között, mint akire épp a követ dobálja.

Aztán vannak Hegedűs Zsuzsával egy pályán mozgó emberek, akik szomorúan nézik, ahogy az a rengeteg pénz talán nem a lehető legjobb módszerrel és hatékonysággal használódik fel. Egyesek szerint jó ha két forintból egy valóban hasznosul, illetve ennyi pénzből mennyi gyereket lehetne valóban jóllakatni... Ezért ők egy táborba tartoznak a kisállattartók nagy részével, akik az állattartók szemével figyelt szakmai dilettantizmus láttán gondolják ugyanezt.

Ugyanakkor megjegyezném, hogy bár állattartással foglalkozó szakemberek részéről sok kritika éri az alapítvány munkáját, sajnos nem látom azt, hogy akkor valaki közülük felserkenne és megmutatná hogy is kellene ezt hatékonyan csinálni (aztán lehet, hogy nem csak a tettrekészség hiányzik, persze...).

Nem kívánom a történetet tovább ragozni, akit érdekel összeszedtem pár cikket innen is, onnan is, az írás végén megtaláljátok őket, olvasgassatok!

Az alapítvány 2012-es (meglehetősen szűkszavú) költségvetése:

Most a saját ez ügyben megfogalmazott gondolataimat, kérdéseimet osztom meg, mivel ezekre eddig nem találtam választ. (Mondjuk lehet hogy nem az olvasóktól kéne kérdeznem, hanem Hegedűs Zsuzsától.)

Először is viccesnek tartom, hogy az egyik részről megjelenik az, hogy sok állatot eladtak, megettek, elvitte a cica, a kutya, a róka (minekazillyennek ajándékállat), a másik oldalon meg az olvasható, hogy ez az emberek 90%-át kihúzta a szarból. Hányan szépen tisztességgel felnevelték őket. Ha az ember nagyon akar, akkor bizonyára talál olyat, aki azonnal becserélte a kocsmában, talál olyat, aki tartotta, tartotta a letojt tyúkot, aztán amikor az végképp nem akarta potyogtatni a tojásokat, jól megette. Vagy olyat, akinek sikerült és megmaradtak a kiscsibék. Ez valahol parttalan megközelítése a dolgoknak, azonban sajnos én sehol nem találtam olyan tételes összefoglalót, kimutatást, amiből kiolvashatná az érdeklődő, hogy az állatosztás milyen sikerrel járt.

Sehol nem olvastam arról, hogy milyen fajtájú állatokat kaptak az emberek? 2011-ben a csibék és a kacsák ha jól olvastam, Spanyolországból érkeztek.

Vajon akik kapják, azok tudják, hogy -maradjunk a tyúkoknál- milyen fajtát kaptak és hogyan kéne gondoskodni róla? Hogyan kéne úgy nevelni, hogy legyen is belőle valami?

Furcsa fintora az egésznek, hogy azt sugallja, "Te ott vidéken úgy is értesz hozzá, tessék, csináld!" csakhogy lehet épp annyira ért hozzá, mint bármelyik városi. Nem kéne talán valami információs füzetecske, ami segítséget nyújt az állattartáshoz? Vagy van ilyen?

Csak számomra nem látható, érzékelhető az alapítvány mögött álló valódi szaksegítség? Mert ebben az összeszedetlen formájában inkább kezdem látni szavazatvásárlásnak (tudom, én írtam, hogy politika nélkül), mint valódi, hathatós és hosszútávú segítségnek.

http://magyarnarancs.hu/belpol/hegedus_zsuzsa_kampanya_a_szegenyseg_ellen-_gyorsitott_tanfolyam-77096

http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2012/04/27/292-minden-gyerek-jol-lakik/

http://nyomorszele.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=165279

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr305137420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csíkos Gabriella · www.facebook.com/gabriella.csikos.52?fref=ts 2013.04.12. 09:28:35

Köszönjük,hogy feltetted,elolvastam viszont tanácsot nem tudok adni,hiszen én is így 43 évesen kezdtem a csirkékkel kotlóssal foglalkozni. Hozzá kell tennem a csirkét megfogni sem mertem anno.:) Jó ötletnek tartom ezt a segítséget viszont hiába kap bármelyik szegény ember is akár házi állatot vagy vetőmagot,ha nincs hozzá kedve azaz nem érdekli és nem foglalkozik a dologgal azaz érdektelen akár a házi állat neveléshez vagy a kertészkedéshez az úgy sem fogja csinálni vagy bele tojik. Igen is kell ehhez az állattartáshoz is érdeklődés kedv akarat mert másképpen nem lesz "gyümölcse" tehát hiába "erőltetnek" az emberre bár mit is,ha azt nem érdekli úgy sem fogja csinálni még,ha csak úgy kapta is és így valószínű,hogy valóban a kocsmába átváltja valaki akit érdekel.

csincsilla72 2013.05.02. 12:37:08

Ti, állattartók vagytok a megmondhatója, hogy mennyi utánajárást, próbálkozást hoz csak egy tyúkudvar fenntartása is. Azért, mert valaki falun él, még egyáltalán nem biztos, hogy ért a gazdálkodáshoz. Ráadásul a szegények nagy többsége a városból szorult ki, rengetegen a nehéziparban, bányában, kohászatban dolgoztak, ők pláne nem értenek a gazdálkodáshoz. A roma lakosság pedig hagyományosan nem foglalkozott paraszti munkákkal azelőtt sem, és többségükben ők az érintettek.
Naposcsibékkel ráadásul nem könnyű dolgozni, sok közülük a gondoskodás ellenére is elpusztul.
És akkor még nem említettük azt, hogy felnevelésük nem kevés pénz. Mire tojni fog, vagy akár ehető méretű lesz, már addig is pénzbe kerül. És ahol 2 napja kenyér sincs a háznál, ott villámgyorsan eladásra kerül az ajándék, mert a gyerekek most éhesek.
Szigorú felügyeletet igényelt volna a program. Össze kellett volna szedni, hogy kik azok, akik tényleg komolyan gondolják, fel kellett volna rendesen készíteni őket, mert a periférián élő nem Gonda Irént olvasgat és nem a netet bújja. És legalább pár falunként kellett volna egy-egy szakértő, aki segít, válaszol a kérdésekre és látja, hogy ki hogyan boldogul. De erről már nem szólt ez a kampány. Ennyire már a szervezők sem vették komolyan, sajnos.