Luca a baromfiak védője
2012. december 13. írta: Rosa Rugosa

Luca a baromfiak védője

Luca több szempontból is egyedülálló alakja a magyar néphitnek. Megjelenése egy adott naptári naphoz kötődik, ugyanakkor kettős arculata van, magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost.

A december 13-án  ünnepelt szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak. A legendák szerint előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szűzességet fogadott s mártírhalált halt; a legenda szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a kérő oly szépnek talált. Neve a fény (lux) szóval áll kapcsolatban. Ábrázolása szerint a kezében tányér van, s ezen a két kiszúrt szeme, amit maga nyújt a kérő felé. (Érdekes, hogy egy olyan festményt, szobrot sem találtam, ahol Lucának ne négy szeme lenne... kettő a tányéron és kettő a "helyén".) Valószínűleg ez az ábrázolásmód összekapcsolva a szemmel verés képzettel is elősegítette Luca kettős alakjának kialakulását.

December 13. A Julián naptárban a mai Gergely naptár szerinti december 21-22-nek felelt meg. Tehát a téli napforduló napja volt, amikor az éjszaka a leghosszabb.

Folytassuk Luca minket leginkább érintő szerepével!

E napon az elsődleges cél a tyúkok termékenységvarázslása volt, ehhez kapcsolódott a női munkák tilalma is.

Nyugat- és Dél-Dunántúlon lucázni, kotyolni, palázolni jártak.

Tilalmakkal és előírásokkal biztosították, hogy a baromfi hasznot hozzon, a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek ezekkel elősegíteni.

Az asszonynak e napon sokat kellet ülnie, hogy jó kotlósai legyenek, tilos volt varrnia, mert bevarrja a tyúk "likát", ugyanakkor ajánlott volt a babfejtés, fonál visszafejtése, hogy a tyúkból potyogjon a tojás, sőt, e napon még lopni is kellett az igazán elkötelezett tyúktartónak.

Az új kukoricát is e napon kezdték el etetni.

Igyekeztem összeszedni pár érdekes dolgot. A neten rengeteg adat olvasható, általában mindenhol ugyanaz, igyekeztem valami olyat keresni, amit még nem olvastam. Íme:

Az alábbiakat az Ethnográfia folyóirat 1949-es számában találtam. Katona Imre 1918 és 1948 közötti gyűjtését tartalmazza a baromfival kapcsolatos hiedelmekről, szokásokról. Ebből idézek pár érdekességet, Luca napjával kapcsolatban.

»Luca« (Lúcia)-napján (december 13-án) napkelte előtt a gazdaasszony
kimegy a kormos piszkafával vagy bottal a tyúkólba és még az »üiőn« (ülőrúdon)
megpiszkálja hátulról a tyúkokat, hogv a következő esztendőben sokat
tojjanak. (Szórványos esetekben a piszkafával előzőleg belekotornak a kemencébe.
A legtöbb helyen ma már nem mondanak semmit.

Régebben a következő szöveg kíséretében végezték a piszkálást: »Az én tyúkom tojjon, a másé (v. másé csak) kotojjon (v. kotyojjon.)« Esetleg egyszerűbben : »Kotojjatok, tojjatok!«
Mindkét szöveget háromszor ismételték el. A néphit szerint így sok tojás és
kotlóstvúk lesz a következő évben.

Egy adatom szerint »Luca«-napján már éjfélkor kimegy a gazdaasszony,
esetleg a gazda, a piszkafával a tyúkólba. Az »ülőn« hátidról megpiszkálja a
tyúkokat és közben ezt mondja háromszor : »Ül, ül, ül! Toj, toj, toj!« Ez a szokás
is azt célozza, hogy a következő évben sok tojás és kotló legyen annál a
háznál.
Az említett szokás mind a három változatban már meglehetősen kihalt.


Annál ismertebb a »Luca«-napi etetés.
»Luca«-napján reggel a szokott időben etetik a baromfiakat. Az etetés
legfőbb szempontja az, hogy minél apróbbszemíí és minél változatosabb táplálékot
kapjanak, mert úgy tojnak majd sokat a következő esztendőben. Éppen
ezért lehetőleg köleskását szórnak eléjük. Ahol ez nincs, búzát, ocsút, árpát,
zabot, kukoricát, esetleg még korpát, cirokmagot, kenyérmorzsát, kenyérhéjdarabkákat,
napraforgómagot is adnak enni. (A napraforgómagból csak keveset
szórnak eléjük, mert könnyen hasmenést kapnak tőle.)

Ahol akad a háznál
még úgynevezett »fijas kukorica« (két-három cső ujjszerűen össze van nőve),
azt is lemorzsolják és a baromfiak elé szórják, hogy »ijasoggyonak-fijasoggyonak
« (sokat tojjanak és keltsenek) a következő évben. [Ebből az úgynevezett
»fijaskukoricából« azért marad ilyenkorra kevés, mert mihelyt megtalálják,
a hasas »magkocának« (tenyészkoca) adják, hogy sokat »fijadzon« (malacozzon.)


Érdekes megemlíteni, hogy a terhes asszonyoknál ugyanez tiltó értelemben
érvényes, t. i . ha összenőtt gyümölcsöt találnak, nem eszik meg, mert ikreik
születnének.]
A legtöbb helyen még vigyáznak a »Luca«-napi etetéskor arra, hogy ne
szórják nagyon szét az udvaron az eleséget. Ha van a háznál »abrincs« (hordóvagy
kerékabroncs), abba szórják bele a baromfieleséget. Ha nincs »abrincs« a
háznál, a piszkafával a baromfiudvaron kerítenek egv »várat« (kört) és abba
hintik az eleséget. így a baromfiak kénytelenek egyrakáson enni s a néphit
szerint majd a következő évben sem szélednek szét, otthon tojnak, »Nem tojnak
szét« (nem rejtik el messzire a tojást.) Ez azért élő szokás, mert egvrészt
a tyúk szereti elrejteni a tojást, másrészt a tanyavilágban nagyon fontos az
összeszokott baromfiállomány.


»Luca«-napján egész nap nem szabad varrni, mert bevarrnák a tyúkokat
és így keveset tojnának a következő évben.
»Luca«-napján könnyen el lehet veszíteni a tojás, tej, állattartás hasznát.
Következéskép ezen a napon nem szeretnek látogatóba sem menni, sem
pedig vendéget fogadni. Ugyanígy nem szabad a házból e napon semmit kiadni,
mert elveszítenék a hasznot. 1914 előtt ez a szokás még annyira élő volt, hogy
például a Belvárosban (Csongrád legősibb városrésze) a család otthon kártyázott,
iszogatott, a fiatalság bálozott, az asszonyok pedig a karácsonyi ünnepekre
meszelték a szobákat. Még ma is tartják azt, ha véletlenül vendég jön és férfi,
az szerencsét jelent. Egyrészt azért, mert a férfiak nem foglalkoznak a haszon
ellopásával, másrészt, ha van vemhes állat a házban, hímnemű ivadéka lesz
(bikaborjú, kanmalac stb.) Érdemes megemlíteni, hogy ez a hiedelem újév napjára
is érvényes, ha t. i . ilyenkor férfi az első látogató, az évben sok hímnemű
állat jön világra abban a házban. Ez a hiedelem természetesen a baromfiakra
nem vonatkozik.


»Luca«-napján lehetőleg nem adnak k i semmit a háztól, mert kiadnák a
hasznot is egész esztendőre. Sokszor elfeledkeznek erről a jeles napról s például
tojást adnak el. így a következő esztendőre eladták a tojáshasznot, a baromfiak
nem fognak tojni. Van rá eset, hogy például egy háztól minden nap hordják a tejet, tehát ekkor is k i kell adniok. Ilyen esetben sót tesznek a' tejbe, vagy
mérnek vissza belőle és evvel biztosítják továbbra is a hasznot maguknak.


Sok »boszorkányos« asszony számít arra, hogy ismerősei megfeledkeznek e
jeles napról és az idevágó tilalmakról. E napon elküld tojásért, búzáért stb.,
hogy magának szerezze meg a hasznot. Ha azonban eszükbe jut a tilalom,
megtagadják a kért dolog kiadását. E z annyira általános szokás, hogy ilyen
visszautasítás miatt sohasem szoktak megharagudni.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr924963086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.