Húsvét - neked mit jelent?
2012. április 07. írta: Rosa Rugosa

Húsvét - neked mit jelent?

Nem tudtam, miről írjak Húsvét alkalmából. Először arra gondoltam előjövök pár jó kis néprajzi sztorival. De hogy őszinte legyek, utálom a Húsvétot gyerekkorom óta. Talán az lehet az oka, hogy már kisiskolás koromban rettenetesen fejfájós voltam. Elég volt egy szag, egy illat és ki voltam ütve. Nos ezt az állapotot a locsolókölnik kb. 5 perc alatt el tudták érni, talán ez lehetett a kezdeti viszolygás oka, amit pár apróság - aminek a fejfájáshoz semmi köze - csak tovább fokozott. Városi gyerek voltam, így valahogy ennek az ünnepnek nem volt semmi hagyománya nálunk, ráadásul vallásosak sem voltak a szüleim - én sem vagyok az - így még ez a vonal is kimaradt.

Nekem a húsvét azt jelentette, hogy ahelyett, hogy punnyadhatnék egy plusz szabadnapon a szünetben, kora reggel fel kell kelni, szépen felöltözni és várni a csengetést, az ajtón koporászást. Az ajtó túloldalán állnak a locsolók, a reggeli időpontokban még frissen, üdén, tűrhető állapotban, majd haladván az idő dél felé, egyre bizonytalanabb terpeszállásban, olykor önkéntelenül rátapadva a csengőre. Ezek voltak a közeli és távoli rokonok, szomszédbácsik, stb. Aztán jöttek a mindenféle iskolás fiúk, mihez is hasonlíthatnám az egészet, kb. olyan volt, mint amikor a facsén olyanok jelölgetnek be, akik az utcán köszönni se akarnak, meg sem ismernek. Azt se tudtam, mi a rákot keresnek ezek nálunk, illedelmesen vagy szemtelenül, butácska verset mondva, kicsit kajálnak, kicsit piálnak én meg még valami aprót is adjak annak a tahónak, aki előző héten épp azzal szórakozott, hogy a táskámat rugdosta röhögve a haverjaival a folyosón.

Ha még jobban végiggondolom, nem csak ez volt a baj. Hanem az is, hogy a szüleim azt hiszem még jobban irtóztak ettől az egésztől, mint én, bár az első időkben megfelelvén az elvárásoknak, apám az öcsémmel locsolni ment, anyám meg otthon dekkolt velem. Vagyis egyszer, amikor még nagyon kicsike voltam, elmentem apámmal locsolni. Mit ne mondjak, nagy élmény volt, de komolyan. Öreg rokon nénikék itattak icipici tojáslikőrrel, teletömtek csokival, szuper volt!

Voltam egyszer rokonoknál amolyan nagyon falun is Húsvétkor. Ott is szűrt mindenki, de valahogy meg volt az egésznek a koreográfiája, egyáltalán nem volt az egész annyira zavaró, mint otthon. Sőt, még tetszett is. Főleg, hogy ott aztán mindenki majd mindenkinek a rokona, ezért volt népvándorlás rendesen, mi gyerekek meg délután nagy csapatban őrjöngtünk kint.

A végső tetőzése az egésznek akkor volt, amikor olyan 11-12 éves koromban elköltöztünk egy lakótelepre, új iskola, új társak, még hülyébb fiúk, aztán telebűzölt fájó fejjel könyököltem a kilencediken a konyhaablakban és néztem az utcákat, ahol a rézgálic,vagy sötét magenta színben pompázó öltönyben tántorgó, bizonytalan járású fickók igyekeztek valahova, általam ismeretlen céljuk felé, kezükben hol egy tojásokkal telt centrumos zacskót, vagy egy velük vánszorgó gyerek kezét, olykor mindkettőt tartva. És akkor megfogalmazódott bennem a kérdés: Mi értelme van ennek az egésznek? Valahogy innen indult, hogy ezek után sosem voltunk otthon Húsvétkor. Mindig elmentünk túrázni egyet, kirándulni, vagy főzőcskézni egy jót valamelyik közeli erdei forráshoz és tűzrakóhelyhez - ahová elég korán kellett indulni, mert nem mi voltunk az egyetlenek, akik oda menekültek. Innentől kezdve szépen megvártuk öregapámat, aki ragaszkodott a locsoláshoz, meg is jelent még reggel hét előtt, öltönyben, szövetkabátban, kalapban, puszi-puszi, kis beszélgetés és már otthon se voltunk.

Aztán eljött az idő, jó pár évvel később, hogy nekem is lettek gyerekeim, ebben a locsolósdiban továbbra sem kívántam részt venni. Ekkor jött be a nyuszitojás keresés, mint hétfői program. Reggel irány ki az erőbe, valamelyikünk elrejtette több helyre a csokikat, aztán határozottan állítottuk a gyerekeknek, hogy a nyúl itt járt, itt szaladt, mi láttuk, és ez a mai nap az, amikor csokit potyogtat. Én ezt annyira szerettem, amikor megtalálták a fészkeket! Mekkora aljas ember a szülő, átvágja agyerekét ilyen szövegekkel és talán nagyobb öröme telik benne, mint a gyereknek.

Ez azóta sem változott, igaz, a lányom miatt a múlt évben itthon maradtunk, de amikor megjelent a legutáltabb fiú osztálytársa, akkor ő is arra voksolt, maradjon inkább a szabadtéri program. És miután nálunk gyerekutánpótlásból nincs hiány, a kamaszok is jöhetnek csokit keresni, ha akarnak. Már decemberben megjegyezték, hogy a sok testvér egyik előnye, hogy hosszú évekig jön a Télapó is... meg a nyúl is.

De mit nem adtam volna egy, a képen látható locsolásért, tán még a Húsvétot is megszerettem volna...

Ez pedig a kedvenc mesém, ami enyhe iróniával mutatja be a locsolkodást:

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr24368813

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A nyúlon túl 2012.04.07. 11:40:20

Kedves Olvasók! Mindenkinek boldog Húsvéti Ünnepet kívánunk! Pár tanácsot adnánk a családosoknak, akik sütéssel-főzéssel, dekorációval és egyéb érdekességekkel foglalják el magukat. 1. Ne vegyél ideiglenes kiscsirkét és nyulat a lakásodba, hogy aztán a...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Espelette 2012.04.07. 21:12:20

Jaj, a kolnis locsolas! Azt en sem szerettem. Itt egyaltalan nem locsolkodnak, a ferjem tolem hallott rola eloszor. Persze elmeseltem, hogy hagyomanyosan vizzel tortenik, erre az elso kozos husvet hetfonk reggelen megkerdezte, hogy komolyan gondolom-e, mert akkor megy, es huz vizet a kutrol ...

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.04.08. 09:07:36

@Espelette: Most volt a tv-ben Frakk, aki elajándékozza a kölnijét Lajcsikának. ( Be is tettem a mesét a poszt végére.) Lajcsika megkérdezi tőle, mivel fogja akkor a macskákat meglocsolni. Erre Frakk azt válaszolja, biztosan nem kölnivel, hogy utána egész nap azt szagolhassa...:)
És?
Lett locsolás?:D

csakBea 2012.04.08. 09:43:24

Szia! Még csak pár napja olvaslak, de nagyon élvezem az írásaidat! Nekem a tyúktartás csak vágyálom, mert csak egy hétvégi kertünk van, de sohasem gondoltam, hogy egyszer vágyni fogok arra, hogy tyúkjaim legyenek, most meg ez van :)

A húsvét nekem is mindig olyan volt gyerekkoromban, amit te leírtál, várni szép ruhában,unatkozva hogy valaki jöjjön, és csevegni vele... Ilyenkor még azokkal a fiúkkal sem tudtam értelmesen szót váltani, akikkel egyébként együtt játszottunk. Kínos volt az egész. Brrr...
Így a saját családomban mi nem is tartunk húsvétot. Lesz sütemény, és annyi :)

erdeikert.blogspot.com/

Espelette 2012.04.11. 09:43:24

Frakk nagyon jo :-) Vegul nem ragaszkodtam a kutvizes locsolashoz, igy elmaradt :-) Sonkat es tojast viszont foztem es kalacsot is sutottem, finom volt

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.04.11. 10:29:35

@csakBea: Lassan mindenki kedvet kap a tyúkokhoz, aki idetéved...:D
Örülök, hogy olvasol.:)

@Espelette: Megértem.:)

Egyébként tényleg igaz, hogy Isten nem bottal ver, kellett itt nekem nyavalyogni... Elkapta a családot valami brutál hányós vírus, rajtam persze hétfőn reggel 5-kor tört ki, úgy hogy stabil oldalfekvésben, félig öntudatlan állapotba hallgattam végig a hálószobából, ahogy a férjem háziasszonykodik a lányommal, és fogad olyan nagyon kedves vendégeket, akik 100 éve nem jártak nálunk, messze földről jöttek és annyira jó lett volna velük beszélni...
Csak nem voltam rá alkalmas.
Azt hiszem magamba szállok...:D

Espelette 2012.04.13. 22:35:24

Jaj, remelem, mar elmult a nyavalya! Frakkot a ferjemmel is megnezettem, neki is tetszett :-) Kozben rajottem, hogy 11 ev alatt mennyi mindent nem tud meg Magyarorszagrol...

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2012.04.14. 22:31:48

@Espelette: Hm.. a magyar rajzfilmgyártás egy gyöngyszeme.:)))