Japánkakaksunk halálára
2011. október 14. írta: Rosa Rugosa

Japánkakaksunk halálára

 

A tyúkok más szemmel sorozat fókuszában most álljon a japán kakas, aki már van, -igaz, még nem írtam róla- szerencsére él és virul és persze nem kívánom a halálát. De legalább létezése apropóján megoszthatom az egyik kedvenc költőm egyik kedvenc versét.

 

 

Mezey Katalin

Japánkakasunk halálára

Kati lányomnak

Ne hagyd a kertben azt, akit szeretsz!
Védtelen ne hagyjad kint a kertben,
ahol a macska zsákmányára les,
ijesztő macskaárnyék jár a kertben.
 
De én is hányszor hagylak benneteket,
kaput erőtlen kis vasnyelvre zárva!
Szorongva várjátok jöttömet.
A ház körül kering a macska árnya.
 
Jövök haza, pénzt, munkát, ennetek
hozok, s noha tudom, hogy ez a rend,
mégis napra-nap addig rettegek,
amíg körül nem fogtok idebent.
 
Látod: szerencsék véletlene minden.
S száz szerencsét egy pillanat kiolt:
az előbb csendben aludt még a kertben,
aki most a macskakarmok közt sikolt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tyukudvar.blog.hu/api/trackback/id/tr963302013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.